Éva és Anna szexkalandjai

A last minut utat Anna találta az interneten véletlenül, rögtön értesítette is a barátnőjét, akinek tetszett a gondolat, hogy luxus hajóúton vehetnek részt, erősen csökkentett áron.
Négy nap múlva Anna és Éva újra a reptéren várakoztak, az úticéljuk Genova. Több órás repüléssel és egy amszterdami átszállással jutottak el Genovába, ahol már késő délután volt, mire odaértek. Taxival mentek a belvárosi, csodálatos panorámás, de olcsó szállodába, ami közel volt a kikötőhöz, ahol másnap hajóra szállnak.
Miután lepakoltak a hotelszobában, rögtön kerestek egy éttermet és beültek vacsorázni. Nem volt messze a szállodától a hely, amit kinéztek és mikor beléptek úgy tűnt tele van, de a fiatal készséges pincér rögtön kerített nekik helyet egy asztalnál, ahol már két férfi ült.
Éva mosolyogva nézett Annára, mikor a két jóképű olasz férfi mellé ültették őket. Rögtön be is mutatkozott angolul.
– Éva vagyok, a barátnőm Anna, Magyarországról jöttünk.
A két férfi a kezét nyújtotta és bemutatkoztak. Stefano és Sandro.
A pincér gyorsan hozta a pizzájukat, ami nagyon finom, vékony tésztájú, ropogós volt volt, tetején bőven prosciutto crudo, azaz érlelt sonka és gomba. Közben Éva elmondta a fiúknak, hogy másnap hajóra szállnak, egy hosszú útra, négy országon át, nyolc várost érintve jutnak vissza ide Genovába két hét múlva.
A vacsora után a fiúk próbálták elcsábítani a lányokat, hogy menjenek föl hozzájuk, de ők nemet mondtak és inkább visszamentek a szállodájukba. Zuhanyozás után, fáradtan az úttól, összebújva aludtak el. A reggelit követően jött értük a taxi, kivitte őket a kikötőbe a hajó terminálhoz. A kikötői épülettől távolabb voltak még, ahol leállították őket és kiszálltak a taxiból. A bőröndjeiket, felcímkézve egy kocsira pakolták, és miután a nevüket megtalálták a listán, a központi épület felé irányították őket. A hatalmas épületnek több bejárata is volt, ezért bizonytalanul nézelődtek, hogy merre kell menniük, aztán meglátták, hogy egy magas jóképű férfi határozott léptekkel bemegy az épületbe egy oldalajtón és ők követték. Csendes oldalfolyosón mentek a férfi után és közben kiláttak a nagy fogadóterembe, ahol rengetegen gyülekeztek és álltak sorba. Anna sejtette, hogy nekik is ott kellene sorban állni, de Éva határozottan ment a férfi mögött, kézen fogva húzta a másikat, nehogy lemaradjon. A folyosó végén a férfi egy ajtót nyitott ki előttük mosolyogva. Kiléptek a betonra és eléjük tárult a hatalmas 13 emeletes hajó. Ámulva álltak meg és csodálták a hófehér szépséges monstrumot.
– Én is minden alkalommal elámulok, mikor meglátom – mondta a férfi angolul.
– Csodálatos – mondta Éva.
Egy egyenruhában lévő férfi állt a lépcsőknél, ami a hajóra vezetett föl. A férfi fölmutatott egy kártyát és mehetett, ez nekik nem volt csak az internetes visszaigazolás a befizetésről, amit felmutattak, de a matróznak az nem volt elég. A férfi, akit követtek visszanézett a lépcsőről, aztán némi habozás után visszalépett és olaszul kezdett magyarázni a fiúnak, aki beleszólt a rádiójába és pár pillanat múlva az épület felől egy másik egyenruhás érkezett, aki azt mutatta nekik, hogy menjenek vele. A férfi ekkor odalépett hozzájuk és angolul magyarázott.
– Önök még nem estek át a biztonsági ellenőrzésen és nem lettek beregisztrálva, emiatt nem engedik tovább, de megbeszéltem, hogy ha a kollegával mennek, akkor ő soron kívül végig viszi az ellenőrzésen önöket, és pár perc múlva a hajóra léphetnek, ahol már várni fogom az én két gyönyörű útitársamat.
Anna a férfi kék szemébe nézett és elmosolyodott, legszívesebben röhögött volna, mert rájött, hogy ők rossz bejáraton jöttek be. Megköszönte a segítséget és elindultak az egyenruhással vissza az épületbe. A nagy csarnokban óriási tömeg volt, az emberek hosszú sorokban kígyózva álltak. A nagy terem végében volt a sorok vége. Éva is nevetve mondta.
– Ott állnánk a sorok végén, ha nem tévedünk el.
Az egyenruhás odavitte őket egy pulthoz, ahol megkapták a névre szóló kártyáikat egy nyakba akasztható pánttal, aminek a végén egy átlátszó tokba tették az elkövetkező két hétben használatos igazolványukat. Elmondták, hogy ennek a felmutatásával tudnak fölszállni a hajóra, italokat kérni a bárokban és vásárolni az üzletekben a hajón, és a szolgáltatásokat is ezzel tudják igénybe venni.
Ezután egy átvilágítón kellett áthaladniuk, itt is úgy, hogy az ott sorban állókat félre állították és ők, mint kivételezettek mentek át. Miután ez megvolt a férfi kivezette őket a hajóhoz és az ott álló matróz már gond nélkül fölengedte őket a lépcsőn, ahol a hajóra lépve egy számítógép előtt álló férfi szintén egyenruhában lefényképezte őket, és a kártyájukat becsippentette az érzékelővel, majd kellemes utat kívánt és megmutatta merre menjenek. A két lány kacarászva indult el a hajó belsejébe, ahol ámulva álltak meg. A belső térbe lépve egy lenyűgözően fényűző csarnokba jutottak, ahol több emelet magasan teraszok voltak és több üvegfalú lift is közlekedett. A férfi, aki segített nekik mosolyogva közeledett, már a táskája nélkül és a kezét nyújtotta.
– Pier Paolo Aponte vagyok, meghívhatom a hölgyeket egy frissítőre?
A lányok is bemutatkoztak és boldogan indultak a közeli kényelmes fotelokhoz, ahol egy pincér várta a kívánságaikat. Anna csak egy jeges teát kért, de Éva egy Margarita koktélt ivott.
– Először utaznak ilyen hajón? – kérdezte a férfi.
– Igen, nagyon látszik? – kuncogott Éva.
– Ezt nem lehet megszokni, ide ha századszor lépek be, akkor is elámulok – mondta a férfi, és ebből arra következtettek, hogy talán itt dolgozik.
– Csak nem a kapitányhoz van szerencsénk? – kérdezte Anna merészen.
A férfi nevetett, és a mosolya nagyon vonzó volt, mert az arcán kis gödröcskék jelentek meg. Annára nézett és neki válaszolt.
– Tesztelnem kell ezt az útvonalat, mert most megy ez a hajó először ezekbe a városokba, ebben a sorrendben, ezekkel a programokkal. Ez a feladatom, ami igazából remélem inkább szórakozás lesz.
A lányok irigykedve kérdezték meg, hogy hogyan lehet jelentkezni ilyen állásra. A férfi megint nevetett, de nem válaszolt, inkább róluk érdeklődött.
Éppen ott tartottak, hogy elmondták Magyarországról jöttek, mikor megindult az áradat, egyre több ember tódult be az előtérbe. Ekkor már nagy mennyiségű egyenruhás személyzet is előkerült és nekiálltak irányítani az embereket.
– Nekünk is meg kellene keresni a kabinjainkat – javasolta Éva.
Pier Paolo elköszönt tőlük ígérve, hogy még találkoznak. A férfi odaintett egy egyenruhást és olaszul beszélt hozzá, aki azután a lányokat udvariasan maga előtt terelgetve vitte a kabinjukba.
– Remélem is, hogy még találkozunk – súgta Anna, akinek nagyon tetszett a férfi.
A szobájuk kicsi volt, egy méretes franciaággyal és pici fürdőszobával, de szép nagy ablakkal. Az ajtó előtt már ott voltak a bőröndjeik, amit láthatatlan kezek hoztak idáig. Az inas elmondta, hogy a hajó addig nem indul, amíg egy biztonsági gyakorlaton nem vesznek részt, majd figyeljék a hangosbemondót, aztán az indulást a legfölső szintről lehet végignézni, és hallgatni a „ Never say Goodbay-t”.
A lányok nevetgélve csinálták végig a biztonsági gyakorlatot, aztán mentek föl a legfölső szintre, ahol eléggé fújt a szél, de hallották a zenét és a hajó lassan kisiklott a kikötőből a nyílt vízre. Genova házai a napsütésben csodásan néztek ki. Már éppen indultak volna vissza a védett hajóbelsőbe, mikor valaki rájuk köszönt.
– Sejtettem, hogy itt lesztek – váltott át tegezésre Pier Paolo mosolyogva. – Meghívhatlak titeket a lakrészembe egy italra? – kérdezte.
Éva válaszolt.
– Mi inkább lemennénk megkeresni az éttermet, mert éhesek vagyunk, de oda velünk jöhetsz – nézett a férfira, aki Anna arcát fürkészte, aztán odanyúlt és egy rakoncátlan hajtincset az ujjai közé vett és megpróbált helyre igazítani.
– Svédasztallal is szolgálhatok, azért nem kell az étterembe mennetek – ajánlotta a férfi és már mutatta is az utat nekik egy kóddal nyíló ajtóhoz, amin belépve egy kis csodavilág tárult eléjük. Süppedő szőnyegek, egy étkező résszel, asztalokkal, melyek meg voltak pakolva finomságokkal, és egy egyenruhás férfi italokkal látta el őket.
A lányok megpakolták a tányérjukat és leültek az asztalhoz enni. Pier Paolo is szedett magának és melléjük telepedett. Közben még egy pár érkezett, akiknek bemutatta a lányokat a férfi. Ők németül beszéltek, aztán angolra váltottak.
– Jörg és Zita Engel, a szomszéd lakosztályban laknak.
Zita nem csak a kezét nyújtotta, hanem puszit is adott a lányoknak.
– Annyira örülök nektek, ezzel a két férfival unalmas lett volna a két hét – mosolygott rájuk.
Mikor végeztek, a férfi beinvitálta őket a lakosztályába, ami olyan nagy volt, hogy az ő kabinjuk háromszor befért volna. A lányok kimentek a teraszra, ahol csodálkozva fedezték fel, hogy még jakuzzi is van. Éva magyarul szólt oda Annának.
– Azt hiszem, ezt ki kell próbálnunk. Neked is tetszik a pasi? Szerintem vessük be a csalinkat – kuncogott és finoman megsimította Anna száját az ujjaival, aztán megcsókolta.
A férfi meglepetten nézett rájuk és zavartan mondta.
– Bocsánat, bocsánat, nem akartam beleavatkozni – aztán hátrált kicsit.
– Ez nem jött be – súgta Éva – ritka, ha erre nem indulnak be, de ő úgy látom különleges.
– Nem vagyok prűd, csak meglepődtem – mondta a férfi magyarázkodva.
– Arra számítottunk, hogy ettől beindulsz – mondta Éva mosolyogva.
– Igazán izgató, de én most vagyok túl egy szakításon és nem vagyok még teljesen rendben.
– Sajnálom. Éreztem, hogy van benned valami szomorúság, ha beszélni szeretnél róla, én itt vagyok – mondta Anna a szemébe nézve.
A férfi odalépett a lányhoz és a haját birizgálta, aztán halkan mondta, csak Annának, a füléhez hajolva.
– Ilyen szőke volt, mint te, de már gyógyulóban vagyok.
Éva úgy érezte, hogy ezzel a pasival most nem fog célt érni, és inkább visszament az étkezőbe, ahol Zita kacarászott és nagyon megörült neki.
Anna
Anna állt a férfi előtt, akinek olyan mély fájdalmat látott a szemében, hogy úgy érezte meg kell őt vigasztalnia. Pier Paolo közelebb lépett és lehajolt a lányhoz, fölemelte az állát és finoman megérintette a száját.
– Velem maradsz? – kérdezte halkan.
Anna bólintott és a karját a férfi nyakába fonta. Az első csókjuknál úgy érezte fölemelkedett a talajról, annyira könnyű lett, de ténylegesen is fölemelkedett mert a férfi fölemelte és megpördült vele.
– A barátnőd nem fog haragudni? – kérdezte, mikor szétvált a szájuk.
– Majd megbékítem – nyugtatta meg a férfit. – Megyek és beszélek vele – mondta és kibontakozott az ölelésből, de még mindig úgy érezte, mintha lebegne.
Az étkezőbe lépve azt látta, hogy Éva és Zita össze vannak gabalyodva, a barátnője csókolózik a csinos német nővel, akinek a férje fölajzva nézi őket. Jörgnél bejött a trükk és a két nő már indult is a házaspár lakosztályába. Anna úgy gondolta nem kell magyarázkodnia a barátnőjének és visszament a férfihoz, aki a teraszon ült egy fotelben, de amikor meglátta a lányt belépni, rögtön fölállt és odament hozzá.
– Minden rendben? Megbeszéltétek? – kérdezte.
– Nem tudtam vele beszélni, mert éppen Zitával csókolózott – mondta Anna mosolyogva.
A férfi leült az ágy szélére és a lányt odahúzta maga elé és átölelte, a fejét a mellei közé fúrta, aztán hátradőlt és a lányt is magával húzta. Csókolta és ölelte, simogatta, azután hirtelen, mint aki kábulatból ébredt elengedte és zavartan suttogott.
– Bocsánat, lehet, hogy túl gyors voltam. Nyugodtan szólj rám, ha úgy érzed, sok vagyok.
Anna mosolygott és odasimult hozzá.
– Szólnék, ha úgy lenne, de most úgy érzem, hogy minden tökéletes.
– Nem foglak lerohanni, ha azt szeretnéd, csak összebújunk és alszunk – nyugtatta meg a férfi, bár ettől Anna nem nyugodott meg, inkább kihívásnak vette a feladatot, hogy ezt a tartózkodó férfit el tudja csábítani.
Éva
Közben a szomszéd lakosztályban, a két nő már levetkőztette egymást és Éva kiterülve feküdt az ágyon, lábai között Zita dolgozott, mély nyelvcsapásokkal derítve fel a számára még ismeretlen rést, ami Jörgöt annyira fölizgatta, hogy már alig bírt magával. Álló farokkal állt az ágy mellett és hatalmas sebességgel verte a farkát. Éva meglátta ezt és odahívta magához, bár közben az élvezettől nagy sóhajok hagyták el a száját, de amikor a férfi odanyújtotta a farkát az ágyra térdelve, akkor már csak azzal foglalkozott, először csak nyalogatta, aztán benyelte és hagyta, hogy a férfi tövig nyomja a farkát a szájába, makkja a torkába csúszott. Nyelt egy nagyot, ezzel megszorította a makk végét, ami Jörgnek annyira jól esett, hogy megragadta a lány fejét, és kemény lökésekkel fogott hozzá a száját baszni. Zita szopta a lány csiklóját, ujjazta, amitől Éva első orgazmusa is megérkezett, remegve szorította össze a térdét a nő fejét fogságba ejtve, sikítását a torkát dugó fasz nyomta el. A Zita még simogatta a lányt, aztán mellé feküdt és férje fasza után vágyakozva nagyra nyitotta a száját. Ezután felváltva szopták, majd a nő már annyira fel volt izgulva, hogy nem bírta tovább és ráparancsolt a férfira.
– Basszál meg, de keményen.
A férfi szétrántotta a felesége lábát, és egy mozdulattal a lucskos pinába vágta a farkát. Erőteljes lökésekkel baszta, de nem sokáig bírta, mert már annyira a végén járt, hogy néhány lökés után fölrobbant, rángatózva lövellve magját a nőbe. Zita még próbálta bent tartani, de hiába, mert a lassan zsugorodó fasz kicsúszott a hüvelyéből. Éva megsajnálta a pórul járt nőt, odabújt hozzá, az élvezetéért cserébe, amit tőle kapott, nekiállt a csatakos punciját nyalni, szívni belőle a nedveivel keveredett gecit, majd keményen ujjazta. Nem kellett tágítani, mert rögtön négy ujját is be tudta dugni, aztán az ujjakat összefogva az egész keze becsusszant csuklóig. Ugyanolyan keményen dugta ezzel, mint korábban a férje, szinte hihetetlenül tágult a rés.  Zita teste vonaglott, reszketett, majd a szeme felakadt, megmerevedett és miközben teste tovább remegett, vinnyogva, sikítva élvezett el.
Mikor végre rendesen kapott levegőt, Zita mosolyogva csókolta meg Évát.
– Maradj velünk – súgta – meglátod, csodás utunk lesz.
Éva örült a meghívásnak, de azért nem akart csak tőlük függni, szerette az önállóságot, a szabadságot. Arra is kíváncsi volt, Anna hol tart a férfival a szomszédban.
– Ezt meg kell beszélnem a barátnőmmel is – tért ki a válasz elől.
Közösen zuhanyoztak Zitával, gyengéden simogatva egymást. A nő közben elmondta, hogy Pier Paolo az ő unokatestvére, aki éppen most van túl egy szakításon, és nem igazán szerencsés egy sebzett szívű férfiba belehabarodni. Javasolta, hogy beszéljen Annával erről.
Éva felöltözött, és kiment a közös előtérbe, ahol a lakosztályhoz rendelt személyi inasuk ült és rögtön fölpattant, azt kérdezve, hogy segíthet-e valamiben. Éva kért két bianco Cinzanot jéggel és citrommal, majd a másik apartmanhoz ment, már kopogott is az ajtón. Pier Paolo nyitott ajtót, de Anna is ott állt mögötte. Éva intett neki és leültek beszélgetni az étkezőben, a két Cinzano már ott várta őket. Nyugodtan beszélhettek, mert a magyart senki sem értette.
– Mi újság? – kérdezte Éva, közben Anna arcát fürkészte.
– Annyira aranyos – mondta a lány mosolyogva, ábrándos szemekkel, mint egy szerelmes kislány.
– Jaj, te lány, térj észhez. Most lett vége egy kapcsolatának, egy szakítás után gyógyulóban levő férfi, az nem jó ómen. Bele ne szeress, mert az neked nagyon fájni fog. Most pótlékra vágyik, és ezek a pótlékok nem szoktak hosszú távra szólni. Dugj vele, élvezd, élvezz ki minden pillanatot, aztán lépj tovább.
Anna a fejét rázta. Látszott rajta, hogy szinte ragyog.
– Nem tudom nem kedvelni, annyira jó vele. Mikor hozzám ér, szinte szikrázik a bőröm.
– Azt tudod, hogy az előző párjának is ilyen szőke haja volt? Pótlék vagy, nagyon vigyázz, nem szeretném, ha megsérülnél, ha egy csalódás mélyen megrázna – aggódott Éva a barátnőjéért.
– Itt szeretnék vele maradni. Ha csak egy napig tart, akkor is megérte, mert annyira jó vele.
– Gyere le a cuccaidért – állt fel Éva, hívva a lányt.
– Már itt van fent mindenem, az inassal felhozatta. Kérlek, ne haragudj rám! Úgy érzem, szeretem. – nézett rá könyörgő szemekkel, melyet egy le nem csöppenő könnycsepp áztatott el.
– Rendben. Maradj. Igazából én is maradhatnék, de én meg szeretném tartani a függetlenségemet.
Átölelte a barátnőjét, megszorította és még egyszer figyelmeztette, nagyon vigyázzon a szívére, nehogy fájdalmas csalódás szorítsa majd össze.
Éva lement a hetes szintre, ahol a kabinja volt, és ahogy a folyosón ment, előtte egy izmos, szélesvállú színes bőrű férfi haladt. Éppen az járt a fejében, hogy milyen lehet egy ilyen deltás, ébenszínű gyönyörűség karjaiban, mikor a férfi hirtelen megállt és ő nekiütközött. A férfi elkapta, mire elnézést kért, majd ártatlanul nézett föl a férfire, és mikor az elengedte, akkor vette észre, hogy meg is érkezett a kabinjához. Remélte, hogy a férfi sem megy messzire, amikor meglátta, hogy az a szemben lévő kabint nyitja. Érezte, hogy a sors nem hiába küldte ide ezt a szoborszépségű férfit, aki amikor kinyitotta a kabinját Éva meglátta, hogy nincs ablaka, ezt nem tudta szó nélkül hagyni.
– Nem nagyon nyomasztó ablak nélkül? – kérdezte angolul, miközben mosolyogva nézett a másik sötéten csillogó szemébe.
– Keveset vagyok itt – mondta a férfi, bepillantva az ő szobájába, ahol a végtelen tenger látszott az ablak mögött. – Igaz, aludni jobb lehet ilyen panoráma mellett.
– Gyere ide aludni és akkor megláthatod a napfelkeltét is – miközben kacéran megnyalta a száját.
A férfi odalépett Évához, a derekát magához húzta, aztán megcsókolta. Éva tudta, hogy vad éjszakája lesz, már nem is bánta, hogy egyedül próbálhatja ki a férfit.
A férfi becsukta a kabinját és belépett a lány mögött, és rögtön magához húzta, csókolta a száját, a nyakát, a ruháját szinte letépte róla. Éva is villámgyorsan vetkőztette, már nagyon várta, hogy meglássa a férfi igazi méreteit, amit sejthetett az alsónadrágot feszítő hatalmas dudorból. Két oldalt megragadta a gatyát, és lerántotta róla. Mintha egy Boa constrictor, egy óriáskígyó kelt volna életre, úgy pattant előre a már mereven álló fasz. Legszívesebben előkapta volna a telefonját, hogy megörökítse ezt a méretet. Odahajolt, megnyalta, de abban biztos volt, hogy ez a vastagság nem fér a szájába, ezért csak körbe nyalta a makk hegyét szopogatta, de úgy gondolta, egy próbát megér. Amekkorára csak lehetett kitátotta a száját, ráhajolt és a makk a szájába csúszott, meg talán még egy centi. Ha már benne volt a nyelvével ingerelte egy darabig, de ki kellett engednie a szájából, mert az álkapcsa nagyon feszült. A férfinak így is nagyon tetszett a tevékenysége. Éva úgy gondolta, talán próbálkozzunk egy másik nyílással, lefeküdt, hogy a férfi odaférjen hozzá. Két hatalmas marok ragadta meg a térdét, szétrántva a lábát, majd a férfi közéjük feküdt, és egyetlen szájnyitással befalta Éva egész pináját. A lány felnyögött, azután érezte a kíváncsi nyelv kutakodását, ahogy befurakszik a nagyajkai, majd a kisajkak közé, végig nyalja a belső rózsaszín bőrét, hogy utána követelőzve furakodjon be a lyukába. Megindultak benne a gyönyör hullámai, hasa hullámzott és a kis pillangók bőszen repdestek ott.  A két vasmarok, a melleire tapadt, gyömöszölte, gyötörte, majd összecsippentette a bimbóját, ami olyan erővel sikerült, hogy felsikkantott. Nedvei kicsurrantak, összekeveredve a férfi nyálával, aki már dörzsölte is a vastag szerszámát a puncijához.
– Várj még, előbb ujjazz meg, hogy táguljak! – szólt rá a férfire.
Ő elengedte a mellét, előbb egy, majd még egy ujját dugta a lány résébe. Megmozgatta, az ujjak megtalálták Éva „G” pontját, amitől megrázkódott és felsikoltott. A férfi megijedt és abbahagyta kezének mozgatását.
– Ne hagyd abba, élveztem, azért sikítottam – mondta neki Éva, szinte könyörgő hangon.
Máris három ujj volt benne, és ahogy azokat forgatta a férfi, érezte egyre jobban tágul, a vastag három ujj sem feszítette.
– Gyere! Nyársalj fel! De óvatosan, amíg meg nem szokom – utasította remegő hangon.
Éva valószínűnek tartotta, gondja lehet a behatolás ezekkel a méretekkel, de annyira föl volt izgulva, hogy alig várta, nyomja be és érezze magában mozogni. A férfi finoman haladt befelé, és nagyokat sóhajtozott, Éva közben a csípőjét a férfi felé nyomta, amitől a fasz nagyon feszítette, de annyira jó volt ez az érzés, hogy nem bánta, csak legyen már bent teljesen. Ekkor a férfi már bátrabban haladt és egy erős lökéssel már bent is volt tövig, nekiütődve a méhszájának, ami Évát hangos sikolyra késztette. A férfi elkezdett ütemesen mozogni, ami eddig még nem tapasztalt élvezetet okozott. Annára gondolt, hogy ő ebből kimarad, bár azt is tudta, hogy a lány sokkal szűkebb, ő nem tudta volna ilyen egyszerűen befogadni.
Szinte minden lökésnél úgy érezte, hogy felrobban, a hatalmas test rajta belepréselte a matracba, teljes testében remegett, mozdulni nem bírt a rá nehezedő súlytól, aztán jött is a robbanás, az izmai megfeszültek, szeme tágra nyílott, teste kinyúlt, majd az orgazmus összerántotta, miközben úgy sikoltozott, hogy talán az összes hajón lévő meghallotta. A férfi dugta tovább, nem engedve, hogy az orgazmusa lecsengjen, Éva újra érezte a lüktetés hatására a kéjt, majd a férfi rázuhant, pinájában érezte a pulzáló, az azt teljesen kitöltő faszt, ami hatalmas mennyiségű nedvet lövelt belé, és már nem akart e nélkül a gyönyörforrás nélkül élni, azt szerette volna, ha mindig ott van benne. A lankadó farok aztán kicsúszott és ő úgy érezte, mintha egy végtagját veszítette volna el. Összebújva aludtak el.
Anna
Pier Paolo szeretettel dédelgette a lányt, miután bebújtak az ágyba. Anna élvezte a hozzá képest hatalmas férfi ölelését, ahogy beborítja őt, simogatja, csókolta, de megérezte nem akar tovább lépni engedélye nélkül. A lány már nagyon fel volt izgulva, érezte, hogy a puncija csöpög a nedvességtől. Megfogta a férfi kezét és a lába közé irányította. A simogatásra nagy sóhaj volt a válasz, amitől a férfi még jobban felizgult. Anna érezte a kemény falloszt, amikor hozzásimult. Szerette volna már megfogni, érinteni, magában érezni. Begyömöszölte a kezét a szűk alsónadrágba és megmarkolta, a már tettre kész dorongot és próbálta kiszabadítani, de eléggé ügyetlenül fogott hozzá. Pier Paolo nevetett és megkérdezte:
– Biztos vagy benne, hogy kiszabadítod a vadállatot a ketrecéből?
Anna kuncogva súgta.
– Meg szeretném szelídíteni.
Ezután a férfi egy mozdulattal megszabadult a ruhadarabtól és a lány előtt ott meredezett az ágaskodó farok, amit most már szabadon markolhatott, simogatta, aztán odahajolt és finoman a szájához vette, először csak a nyelvével szaladt végig a makkon, aztán a makk alatt és utána végig nyalta. Már érezte a gyönyör cikázó villámait, a gyomrában a pillangókat szállni, és amikor a férfi fölhúzta magához és csókolta, akkor már úgy érezte a pillangók tartják őt és mindjárt el fog repülni. Egy pillanatra eszébe jutott Éva figyelmeztetése, hogy ő most csak egy pótlék, olyan fájdalomcsillapító a férfinek, de nem érdekelte, szerette volna a férfi minden fájdalmat elfeledtetni, vele akart lenni, össze akart vele olvadni. A férfi behatolása a hüvelyébe tényleg összeolvadás volt. A lány feje zsongott, eufórikus boldogságot érzett, örökre így akart maradni. Átkarolta, amennyire bírta magához húzta, magához akarta láncolni. Teste már remegett, amit a rajta fekvő férfi is érzett, egyre vadabbul dugta a lányt, hihetetlen élmény volt a szűk punciban mozogni. A férfi is a kéj magasságaiba emelkedett, és amikor a csúcsponton kilövellt, ő is úgy érezte, hogy összeforrtak, és már ők ketten egyek lettek. Szorította a lány testét remélve, hogy ez nem csak föllángolás, mert ilyen kellemesen már régen érezte magát. Boldogságában csókolta a lány arcát, szemét, száját, nyakát, fülét, az meg kacarászott és végül beleharapott a fülcimpájába. Pier Paolo fölkiáltott a harapástól, amin Anna csak nevetett.
– Meg kellett győződnöm róla, hogy igazi vagy, mert azt hittem csak álmodom.
Boldogan összesimulva aludtak el.
A reggel is ilyen boldog eufóriában telt. Éva írt a lánynak, mivel 10-kor a Marseille-i kikötőben lesznek, menjenek el városnézésre Zitával és Jörggel, akik meghívták őket.
Elbocsátotta ébenszínű, gyönyörű szeretőjét és elindult a felső szintre összeszedni a barátnőjét. Pier Paolo a reggeli asztalnál le sem vette Annáról a szemét, olyan szerelemmel nézett rá, hogy az majdnem elolvadt ettől a tűztől.
– Sajnos nem tudok veletek menni, mert lesz egy találkozóm, de ti menjetek együtt és kaptok külön transzfert a városig.
A kocsi az öreg kikötőig vitte őket, ahol városnéző kisvonatra szálltak, ami fölvitte őket a Notre-Dame de la Garde bazilikáig, ahonnan az egész várost lehetett látni, még a kikötőben a hajójukat is látták, ami innen apró kis játékhajónak tűnt. Erős szél fújt a hegyen, ezért a következő kisvonattal le is mentek a kikötőbe, ahol együtt ebédeltek, amit Jörg fizetett, majd egy teraszon kávéztak és nézték a kikötő forgatagát. Délután visszamentek a hajóra, ahol Pier Paolo boldogan ölelte át Annát, mikor megérkeztek.
– Egész nap rád gondoltam – súgta. – Holnap Barcelonában kötünk ki, oda már veled megyek – mondta, csókolta a lányt magához szorítva.
Vacsora után közösen mentek a hajó színháztermébe és egy zenés előadást néztek, de Anna már alig észlelte mi történik a színpadon, mert a férfi a tenyerét simogatta és ő ettől annyira beindult, hogy alig bírt magával. Mikor a műsor végén állva tapsoltak, ő odahajolt a férfi füléhez és belesúgta.
– Szökjünk meg.
Pier Paolo megfogta a kezét és húzta magával a lakosztályába, ahol már az ajtóban kezdte leszedni róla a ruhadarabokat. A lány rácsimpaszkodott a magas férfira, aki fölkapta és az ágyra tette.
– Olyan édes vagy – mondta a férfi, miközben végig csókolta a testének minden centiméterét.
Anna hanyatt fekvésbe döntötte a férfit, kiszabadította a dorongját, amit a szájába vett. Pier Paolo fogta a lány fejét, sóhajtozva nézte, ahogy a farka eltűnik a szájában, aztán újra kinn van, és már csak nyalogatja, a nyelvét húzza végig rajta, de egy idő után már úgy érezte véget kell vetnie a kényeztetésnek, mert félt, hogy idő előtt fölrobban. Magára húzta a lányt, aki boldogan ült bele a jól előkészített falloszba, ráhajolt a férfira, szája az övét kereste, nyelvük vad csatát vívott. Egyre gyorsuló ütemben lovagolt a pináját kitöltő faszon, agyából elindultak a mindent elsöprő élvezet hullámai. Teste remegett, amit a férfi teste is átvett. Eddig minden egyesülésüket tökéletesnek érezte, most is szinte egyszerre értek a csúcsra, belevisítva gyönyörét a férfi szájába. Aztán csókolózva bújtak össze.
Éva
Éva a színház után Jörggel és Zitával ült le az egyik bárban, ahol egy zongorista szórakoztatta a vendégeket, de nem műsort adott, inkább a maga boldogságáért játszott, lehetett látni, hogy mennyire élvezi a zenét, ami a közönségnek is nagy élmény volt. Itták a színes koktélokat. Éva a megszokott Margarita után mást is kipróbált. Éjfél felé, aztán Jörg átölelte a két nőt és felváltva csókolta őket, majd visszamentek az emeleti luxuslakosztályba.
Zita kijelentette, hogy ő most fáradt és Jörgnek kell ügyködnie rajtuk. Ráparancsolt Évára is, hogy csak feküdjön le mellé, már ruhák nélkül és aztán kiadta az utasítást.
– Rajta, mindkettőnket ki kell elégítened.
A férfi készségesen feküdt be a lábuk közé és felváltva kényeztette őket, egyiket a nyelvével, a másikat az ujjaival, majd fordítva. A lányok sóhajai mutatták, hogy mennyire élvezik ezt az akciót, aztán egymás felé fordultak, Éva a nő mellbimbóit vette a szájába, először csak nagyon finoman szopogatta, de aztán érezte, hogy Zita szereti a keményebb bánásmódot is és meg-megharapdálta a bimbókat.
Jörg ekkor már nem bírta tovább és a felesége fölött térdeplő Évát kezdte el hátulról dugni. Éva lejjebb csúszott és befúrta az arcát Zita puncijába, nagyon tetszett neki a nő szabadossága, ahogyan élvez, ahogy parancsol a férjének, amit az gondolkodás nélkül teljesít. Ő is hasonlóan szabad szellem volt, aki nagyon szerette Annát, de az a lány még mindig szorong időnként, őt mindig újra föl kell szabadítani. Zita annyira vagány és élvezi az életet, az életében mindent, hogy szinte irigyelte. A benne munkálkodó fasz, és az hogy nagy élvezettel nyalakodott Zita csodás pinájában egy pillanat alatt eljuttatta az orgazmusig. Teste megrázkódott, és ettől az éppen a szájában lévő csiklóba harapott, amitől Zita iszonyút visított. No, nem a fájdalomtól, mert annyira nem volt erős a harapás, hanem az élvezettől. Közben még javában pumpálták hátulról, ami nem engedte lecsengeni gyönyörét. Már lihegett, nyögött, teste rángott, amikor Jörg hörögve élvezett bele, ami meghozta újabb elélvezését. A férfi melléjük dőlt símogatva neje mellét. Ez és lassan csillapodó gyönyöre gyorsításra késztette a lányt, Zitának is örömet szeretett volna adni. A nyelve mellett bevetette három ujját is.  A nő a gyorsításra, a benne mozgó kéz hatására sikongatva jutott a csúcsra.
– Maradj itt – bújt hozzá Zita Évához, aki Jörgre nézett, aki már hátulról ölelte át a feleségét és bólogatott.
A hajó egész éjjel nagy sebességgel haladt, amiből szinte semmit nem vettek észre, de reggel némi imbolygásra ébredtek. Reggeli közben aztán a személyi inasuk elmondta, hogy már Barcelona előtt vannak, de a szél miatt nem engedték be a hajót a kikötőbe, és délre várható a partra szállás.
A városba együtt mentek, Éva próbálta félrevonni Annát és suttogva beszélt hozzá magyarul, aztán rájött, hogy nem is kell suttogni, hiszen úgysem érti senki, mit mondanak.
– Te teljesen odavagy ezért a pasiért. Ez nem fog jóra vezetni. Az rendben van, hogy hatalmasakat dugtok, az is, hogy engem ebből kihagysz, kisajátítod őt, de látom, hogy mennyire el vagy tőle olvadva és félek, hogy ez nagyon fájni fog neked, mert neki csak szórakozás ez az út, a végén meg elköszön, te meg össze leszel törve.
Anna lehajtott fejjel hallgatta, aztán csak annyit mondott.
– Nem érdekel. Annyira jó vele. Nekem megéri, még ha fájni fog is.
A napot a Güell parkban kezdték, ahol a szerelmesek összebújva mentek végig és meg-megálltak csókolózni. Időnként Évát kérték meg, hogy fotózza le őket, de a két lány is készített fotókat magukról. Nagy volt a tömeg és ez elvett az élményből, mert mintha az egész világ itt adott volna randevút. Amikor itt végeztek a Sagrada Famíliába mentek el, ahol szintén nagy tömeg volt és hosszú sor állt a biztonsági vizsgálatnál. A gyönyörű templomban is alig lehetett lépni a sok embertől, de amikor a fő csarnokban megálltak és a színes ablakokon besütött a nap az a fényjáték teljesen elvarázsolta őket.
A vacsorát már a hajón ették meg. A lányok a közös étteremben még nem is voltak, mert mindig a lakosztályok a külön étkezőjében ettek. Az elkövetkező két napon folyamatosan a tengeren voltak és haladtak. A lakosztályokból külön ajtón lehetett a wellnes részlegbe jutni és a privát medencéhez is, ahol azt a két napot töltötték. Az inas folyamatosan körülöttük sürgölődött és hozta a koktélokat, a fagylaltot és a hideg italokat.
A két nap pihenés és sok szeretkezés után kötöttek ki Marokkóban, Tangerben, ami már az Afrikai kontinensen volt. A városban a fűszerpiacra mentek legelőször, ahol a csodás keleti illatoktól és a színes fűszerkúpoktól elvarázsolódtak, aztán az óváros sikátoraiban sétáltak és végül a tengerparti Herkules barlangot nézték meg.
Másnap még mindig Marokkóban, Casablancában kötöttek ki, ahol szinte kötelező megnézni Rick bárját, a Casablanca című filmből, de a monumentális II. Hassan mecsetet is körbejárták.
Ezután újra egy napot tengeren töltöttek, amikor kihasználták a pezsgőfürdőt is, de Anna és Pier Paolo mindig külön vonultak és a lakosztályukban turbékoltak, Éva Jörggel és Zitával volt sokat, de időnként lement a kabinjába, mert nagyon vonzotta a nagyfarkú fekete szeretője, aki mindig boldogan ugrott, mikor ő rátelefonált, hogy éppen ráér, és a kabinjában várja.
Évának be kellett vallania, hogy nem volt igaza, mikor azt gondolta, hogy az út unalmas lesz, mert már nagyon sok izgalomban volt része. Anna miatt viszont izgult, mert féltette barátnőjét a csalódástól, a szerelmi bánattól.
Következő reggel az afrikai oldalon egy spanyol kisvárosban Ceutában volt a kiszállás, de itt a két lány együtt ment fölfedezni a várost, mert Piernek a helyi televízióba kellett menni nyilatkozni, hiszen a hatalmas hajó kikötése itt nagy esemény volt. A lányok megnézték az erődöt, aztán a három gyönyörű katolikus templomot, végül a belváros legszebb épületét a Sárkányházat.
Éva mesélt a lánynak a fekete szeretőjéről, megpróbálta őt elcsábítani egy akcióra, de a lány csak mosolygott, mert ha csak Pier Paolora gondolt, akkor már éteri mosoly jelent meg az arcán.
– Kérdezted már őt az elődödről, hogy miért szakítottak?
– Nem, és ő sem mondott róla semmit. Nem szeretném, hogy fájjon neki.
Éva nem helyeselte ezt a hallgatást, kérte Annát, hogy legalább beszéljenek róla.
– Hiányzol – mondta Annának, aki megölelte és elérzékenyülve válaszolt.
– Te is hiányzol, de értsd meg, nagyon szerelmes lettem. Ez most nem csak szex. Régen nem éreztem ilyen boldognak magamat. A szex kevésbé hiányzott, a szerelem nagyon!
Este a hajón Anna megpróbált érdeklődni a férfitól az előző kapcsolatáról, de a férfi kitért a válasz elől azzal, hogy ez még nagyon friss és nem szeretne róla beszélni.
Reggel Malagában kötöttek ki, ahol ragyogó napsütés és jó programok várták őket. Jörg és Zita már jártak itt többször is, ezért ők a városnézést és a Picasso múzeumot kihagyták és csak a homokos tengerparton akartak ejtőzni. Az intenzív éjjelek után ez nem is csoda, hiszen Jörg is és Zita is mindent beleadtak a szeretkezéseikbe, no meg élvezték Éva testét mindketten.
Anna és Éva az étkezőben tervezgették a programot, és azt hitték, hogy Pier Paolo is velük megy, mikor a férfi megállt előttük sápadtan.
– Elnézést kérek, de nem tudok veletek menni, mert fölbukkant a volt feleségem, de a kocsi rendelkezésetekre áll, a sofőr oda visz titeket ahová kéritek.
Anna alig kapott levegőt a hírre. Azt sem tudta, hogy a férfi szakítása igaziból válás volt egy feleségtől. Éva ettől félt. Átölelte a lányt és már vitte is magával le az alsó szintekre, ahonnan a kiszállás volt. A partra lépve egy dekoratív szőke nőt látott meg tíz centis tűsarkakon állni, ahogyan a hajót fürkészi. Sejtette, hogy ez az az ex, aki miatt Pier Paolo Annával vigasztalódott. Remélte, hogy a lány nem látta meg a nőt, de ha meglátta volna sem lett volna baj, mert ez egy mű nő volt, míg az ő barátnője annyira természetes, szelíd és igazi.
A sofőrrel a belvárosba vitették magukat, aztán a kocsit elengedték, és ott a kis sikátorokon keresztül eljutottak a Picasso múzeumhoz. Mint mindenhol, itt is tömeg volt, hosszan kellett sorban állni, de ezt nem szerették volna kihagyni.
Éva látta, hogy Anna gondolatai máshol járnak, de próbálta elterelni a borús érzéseket és beszéltette a lányt. Aztán mikor már a pár utcával arrébb lévő bazilikánál jártak Anna megállt és aggódva szólalt meg.
– Szerinted vége? Ennyi volt?
Éva nem szerette volna hitegetni, ő a realitások embere volt. Átölelte a lányt és a fülébe súgta.
– Lehet, hogy vége, de gondolj arra, hogy milyen jó volt, amíg tartott. Zárd le magadban, mint a többi dugást, ami jó volt és ennyi, vége.
Anna szemében könnyek jelentek meg. Leültek a bazilika kertjében egy narancsfa alá, ahol lehetett érezni a citrusos illatot, a fán lévő rengeteg narancs már éretten mosolygott rájuk. Éva vállára hajtotta a fejét, átölelte, teste még enyhén rázkódott a sírásától. Társa vigasztalta, lecsókolta az arcán legördülő könnycseppeket.
Este a nagy közös étterembe mentek enni, mikor megérkeztek a hajóra. Már a színhát felé jártak, mikor megszólalt Anna telefonja.
– Hogy vagy édes? – kérdezte Pier Paolo, mikor a lány megnyomta a felvétel gombot. – Hol vagy most?
– A színházba megyünk be éppen – mondta a lány és várt.
– Mindjárt ott vagyok, ott várj meg a bejáratnál – mondta a férfi.
Anna megállt és Éva is ott maradt vele, nem akarta magára hagyni sebzett, szomorú barátnőjét.
A férfi lassan közeledett feléjük, aztán megállt a lány előtt és zavarban volt.
– Bocsáss meg! Nem tudtam, hogy jönni fog. Én már nem akarom újra kezdeni, de azt mondta itt marad Genováig, hogy tudjunk beszélni. Én veled szeretnék lenni, de az együtt töltött idő miatt neki is meg kell adnom az esélyt a beszélgetésre, hogy rendesen le tudjuk zárni a kapcsolatunkat.
Közelebb lépett a lányhoz, akinek majd kiugrott a szíve a férfi érintésétől, mert az megsimította az arcát. Anna szerelmesen nézett rá és halkan mondta.
– Megértem. Rendben van, de nagyon hiányzol.
A férfi nem bírta tovább, magához szorította a lányt és a szájára hajolva megcsókolta.
Éva szerette volna levenni a cipőjét és azzal fejbe csapni a férfit, aztán a barátnőjét, is, hogy térjenek észhez, de nem tette, csak nézte őket, és tudta, hogy majd neki kell Annát összeszedni és újra összerakosgatni, mert széttört ebben a szerelemben, darabokra hullott.
– Mennem kell – engedte el a férfi a lányt.
Ekkor jelent meg Zita és Jörg, akik jókedvűen hívták őket a terembe az aznapi műsort megnézni.
Anna abból, ami a színpadon történt, nem látott semmit. A férfi csókját érezte még mindig a száján és a karjai ölelését a testén, arra tudott csak gondolni, hogy a férfi ki fog békülni a volt feleségével és már őt fogja csókolni, őt fogja ölelni.
A műsor végén Jörg és Zita hívta őket a lakosztályukba, de Éva úgy gondolta jobb, ha nem mennek oda, mert nem akarta, hogy Anna még jobban szenvedjen, márpedig, ha a férfit más nővel látja, akkor szenvedett volna. Visszamentek a kis kabinjukba, ahol már ott volt Anna bőröndje is, mert közben az inas azt visszavitte. Éva már útközben hívta Maylot az ébenfekete, gyönyörű szeretőjét és remélte, hogy a hatalmas fasz némi vigaszt fog nyújtani Annának. Maylo már a kabinjuk előtt várta őket, de Annának nem volt kedve a szexhez, neki a szíve fájt, de nagyon. Elkérte Maylo kabinjának a kártyáját és oda ment be aludni.
Éva nem hagyhatta ki az alkalmat és már húzta is be a férfit maga után, és amikor az hátulról átölelte, már érezte, hogy a dorongja teljes pompájában feszül. Nem szerette volna Annát sokáig magára hagyni, ezért nem teketóriázott, ledobálta a ruháit és már húzta is magára a férfit, aki készségesen nyomakodott be a lány kéjbarlangjába és nekiállt keményen baszni. Éva a lentről jövő ingerektől nagyon fölizgult, és ez a vastag dorong gyorsan felröpítette a csúcsok csúcsára, ahol csak picit pihent meg, mert az aggódás fölébredt kielégült testében. Mikor már Maylo is kielégült, elküldte őt és hazahívta Annát. A lány könnyes szemmel lépett be a kabinjukba.
– Jobb lett volna, ha most külön alszom, mert a szipogásommal téged is csak zavarlak.
– Semmi gond kicsim – húzta magához a lányt és simogatta, ölelte, vigasztalta.
Annának nagyon jól esett a barátnője együttérzése, meg az is, hogy egyszer sem mondta azt, hogy „Én ezt megmondtam”
Egy idő után Éva ujjai elkalandoztak a lány testén, majd a puncijában kötöttek ki. Érezte, Anna reagál az érintésére, elkezdett nedvesedni. Ő még mindig úgy gondolta, hogy Maylo hatalmas pénisze jó gyógyír lett volna, de mivel Anna azt nem akarta nem erőltette. Csókolta a lány melleit, a mellbimbókat szívta, aztán a hasát csókolta, és hasra fordította, mert tudta, amit a pasik nem, hogy Anna hátán milyen erogén zónák vannak, és a hátát csókolgatta, amitől a lány ívben megfeszült és fölsikoltott. Aztán újra a hátára fordította és a combjai belső felét simította végig, majd a nagyajkakat választotta szét és már csapott is le a jólismert, gyönyörű rózsaszín belsőre a nyelvével, aztán a csiklóját vette a szájába és a lyukába nyomta az ujjait. Anna fetrengett a gyönyörtől és sikongatott. Egyre több ujját dugta be, tágítva a nyílást, amig be nem tudta dugni a kezét, ami csuklóig merült el barátnője imádott pinájában.  Éva szerette volna megkérdezni, hogy ugyan „ Kaptál-e ilyen kéjt attól a szemét pasitól?”, de inkább nem szólalt meg. Érezte, hogy a lány sebét csak az idő tudja begyógyítani és a sok élvezet.
Hosszú ideig tartotta Annát a csúcson, mert az utolsó pillanatokban leállva, mindig visszafordította, aztán újra és újra fölvitte a magaslatokba. A lány már nyüszített és kegyelemért könyörgött, mikor végre elengedte és elélveztette. Összesimulva aludtak el.
Másnap reggel Alicantéban kötött ki a hajó. Jörg és Zita már a parton várták őket és együtt mentek föl a várba, ahol nagy sétát tettek és egy kávézó teraszáról csodálták a panorámát. A délutánt a tengerparton töltötték, és csak közvetlenül az indulás előtt mentek vissza a hajóra. Jörgék hívták őket a lakosztályukba, de ők nemet mondtak. Anna nem szeretett volna összefutni Pier Paoloval és a nejével. Erre még nem volt felkészülve. A nagy étterembe mentek vacsorázni, de éppen csak belefogtak, mikor Anna telefonja jelezni kezdett. Megnézte és nagyot dobbant a szíve, mikor meglátta, hogy Pier Paolo hívja. Évára nézett, aki nemet intett, de ő képtelen lett volna nem fölvenni. Tudta, hogy Éva egy pillanat alatt döntött volna és kinyomja, mert ő annyira erős, és határozott.
– Hallanom kell a hangodat – mondta a férfi, és Anna a hangjától is már eufórikus örömöt érzett.
– Itt vagyok, hallod – mondta halkan.
– Gyönyörű vagy.
– Honnan tudod, nem is látsz – mosolyodott el a lány.
– Látlak – mondta a férfi – az ajtónál vagyok.
Anna képtelen volt nem odamenni. Fölpattant és már rohant is az ajtóhoz, ahol a férfi karjaiba simult. Pier Paolo ölelte és csókokkal hintette az arcát, a száját. Éva csak nézte őket és már nem sajnálta Annát, inkább elkezdett vágyakozni erre az érzésre, mert ez annyira szép, ami közöttük volt.
– Gyere vissza hozzám. Sylvia elment, elküldtem, már egyáltalán nem tudtam vele lenni. Csak rád tudtam gondolni, akkor is mikor ott volt mellettem.
Anna intett Évának és már ment is a lakosztályba a férfival. Éva megette a vacsoráját és küldött egy üzenetet Zitának, hogy szabad az estéje. A házaspár boldogan fogadta a lányt.
A hajó az elkövetkező két napban újra a nyílt tengeren haladt kikötés nélkül, visszaérve Genovába a kiindulási helyükre. Ebben a két napban Éva többször is összetalálkozott Annával és Pier Paoloval az étkezőben, ahol csak pár szót váltottak. Nevetve mondta a barátnőjének, hogy ő is kipróbálná a férfit, ha igazi jó barátnője, akkor megosztozna vele rajta. Anna ijedten nézett a lányra, aki nem bírta sokáig és elnevette magát. Pier Paolo is kíváncsi lett, hogy min nevetnek, mert akkor már Anna is kacagott, de nem tudta belőlük kihúzni, hogy mi okozhatott ilyen nagy derültséget.
Anna nem akart osztozkodni, de Zitát Éva rá tudta venni egy hármasra Maylóval. Az asszony elmondta a lánynak, hogy a férje nyitott, mikor lányt kell bevenni a szexbe, de férfival kevésbé szeretne közösködni, ezért a lány csak Zitát vitte le magával a kabinjukba és odahívta a fekete fiút, aki nagyon jól teljesített két nővel is. Éva ámulva nézte, amikor Zita ráereszkedett a meredten álló hatalmas kígyóra, és olyan lovaglásba kezdett, hogy szinte pattogott Maylo hasán, minden leérkezéskor nagyot sikítva. A férfi hamarabb élvezett el, mint ő, de egy kis kézi rásegítéssel a csiklóján megérkezett az áhított orgazmusa.
Már látszottak Genova házai, a bőröndjeiket kirakták a kabinok elé, ahonnan megint csak láthatatlan kezek vitték el és ők a promenádon álltak és beszélgettek. Jörg és Zita meghívták őket a Berlin melletti Falkenseeben lévő házukba, kérték, hogy látogassák meg őket, ha arra járnak. Éva biztos volt benne, hogy elmegy hozzájuk, mert nagyon jól érezte magát velük. Anna és Pier Paolo összesimulva álltak a korlátnál. Számukra eddig megszűnt a külvilág, de most betört a valóság és búcsúzni kellett. Annának a munkája, az élete Budapesten volt, Pier Paolo Zürich és Róma között ingázott. A családi cég vezetésében vett részt és ez az út is a munkája miatt volt fontos, arra nem számított, hogy ennyire megérinti ez a kapcsolat.
Kiszállás előtt még csókolták egymást, aztán az emberek nekiindultak és lassan mindeki kiszállt, már nekik is menni kellett. Még egy utolsó csók, aztán a két lány elindult lefelé a lépcsőn. A terminál épületében megkapták a bőröndjeiket, és még egy pillantásra megálltak az óriási hófehér hajó előtt, ahol annyi élvezetben és érzések kavalkádjában volt részük.
Éva átölelte Annát és a fülébe súgta.
– Ne bánkódj, én itt vagyok és vigyázok rád.
Ezután taxiba ültek és kimentek a genovai Cristoforo Colombo reptérre, ahonnan amszterdami átszállással indultak haza Budapestre.
A last minut utat Anna találta az interneten véletlenül, rögtön értesítette is a barátnőjét, akinek tetszett a gondolat, hogy luxus hajóúton vehetnek részt, erősen csökkentett áron.
Négy nap múlva Anna és Éva újra a reptéren várakoztak, az úticéljuk Genova. Több órás repüléssel és egy amszterdami átszállással jutottak el Genovába, ahol már késő délután volt, mire odaértek. Taxival mentek a belvárosi, csodálatos panorámás, de olcsó szállodába, ami közel volt a kikötőhöz, ahol másnap hajóra szállnak.
Miután lepakoltak a hotelszobában, rögtön kerestek egy éttermet és beültek vacsorázni. Nem volt messze a szállodától a hely, amit kinéztek és mikor beléptek úgy tűnt tele van, de a fiatal készséges pincér rögtön kerített nekik helyet egy asztalnál, ahol már két férfi ült.
Éva mosolyogva nézett Annára, mikor a két jóképű olasz férfi mellé ültették őket. Rögtön be is mutatkozott angolul.
– Éva vagyok, a barátnőm Anna, Magyarországról jöttünk.
A két férfi a kezét nyújtotta és bemutatkoztak. Stefano és Sandro.
A pincér gyorsan hozta a pizzájukat, ami nagyon finom, vékony tésztájú, ropogós volt volt, tetején bőven prosciutto crudo, azaz érlelt sonka és gomba. Közben Éva elmondta a fiúknak, hogy másnap hajóra szállnak, egy hosszú útra, négy országon át, nyolc várost érintve jutnak vissza ide Genovába két hét múlva.
A vacsora után a fiúk próbálták elcsábítani a lányokat, hogy menjenek föl hozzájuk, de ők nemet mondtak és inkább visszamentek a szállodájukba. Zuhanyozás után, fáradtan az úttól, összebújva aludtak el. A reggelit követően jött értük a taxi, kivitte őket a kikötőbe a hajó terminálhoz. A kikötői épülettől távolabb voltak még, ahol leállították őket és kiszálltak a taxiból. A bőröndjeiket, felcímkézve egy kocsira pakolták, és miután a nevüket megtalálták a listán, a központi épület felé irányították őket. A hatalmas épületnek több bejárata is volt, ezért bizonytalanul nézelődtek, hogy merre kell menniük, aztán meglátták, hogy egy magas jóképű férfi határozott léptekkel bemegy az épületbe egy oldalajtón és ők követték. Csendes oldalfolyosón mentek a férfi után és közben kiláttak a nagy fogadóterembe, ahol rengetegen gyülekeztek és álltak sorba. Anna sejtette, hogy nekik is ott kellene sorban állni, de Éva határozottan ment a férfi mögött, kézen fogva húzta a másikat, nehogy lemaradjon. A folyosó végén a férfi egy ajtót nyitott ki előttük mosolyogva. Kiléptek a betonra és eléjük tárult a hatalmas 13 emeletes hajó. Ámulva álltak meg és csodálták a hófehér szépséges monstrumot.
– Én is minden alkalommal elámulok, mikor meglátom – mondta a férfi angolul.
– Csodálatos – mondta Éva.
Egy egyenruhában lévő férfi állt a lépcsőknél, ami a hajóra vezetett föl. A férfi fölmutatott egy kártyát és mehetett, ez nekik nem volt csak az internetes visszaigazolás a befizetésről, amit felmutattak, de a matróznak az nem volt elég. A férfi, akit követtek visszanézett a lépcsőről, aztán némi habozás után visszalépett és olaszul kezdett magyarázni a fiúnak, aki beleszólt a rádiójába és pár pillanat múlva az épület felől egy másik egyenruhás érkezett, aki azt mutatta nekik, hogy menjenek vele. A férfi ekkor odalépett hozzájuk és angolul magyarázott.
– Önök még nem estek át a biztonsági ellenőrzésen és nem lettek beregisztrálva, emiatt nem engedik tovább, de megbeszéltem, hogy ha a kollegával mennek, akkor ő soron kívül végig viszi az ellenőrzésen önöket, és pár perc múlva a hajóra léphetnek, ahol már várni fogom az én két gyönyörű útitársamat.
Anna a férfi kék szemébe nézett és elmosolyodott, legszívesebben röhögött volna, mert rájött, hogy ők rossz bejáraton jöttek be. Megköszönte a segítséget és elindultak az egyenruhással vissza az épületbe. A nagy csarnokban óriási tömeg volt, az emberek hosszú sorokban kígyózva álltak. A nagy terem végében volt a sorok vége. Éva is nevetve mondta.
– Ott állnánk a sorok végén, ha nem tévedünk el.
Az egyenruhás odavitte őket egy pulthoz, ahol megkapták a névre szóló kártyáikat egy nyakba akasztható pánttal, aminek a végén egy átlátszó tokba tették az elkövetkező két hétben használatos igazolványukat. Elmondták, hogy ennek a felmutatásával tudnak fölszállni a hajóra, italokat kérni a bárokban és vásárolni az üzletekben a hajón, és a szolgáltatásokat is ezzel tudják igénybe venni.
Ezután egy átvilágítón kellett áthaladniuk, itt is úgy, hogy az ott sorban állókat félre állították és ők, mint kivételezettek mentek át. Miután ez megvolt a férfi kivezette őket a hajóhoz és az ott álló matróz már gond nélkül fölengedte őket a lépcsőn, ahol a hajóra lépve egy számítógép előtt álló férfi szintén egyenruhában lefényképezte őket, és a kártyájukat becsippentette az érzékelővel, majd kellemes utat kívánt és megmutatta merre menjenek. A két lány kacarászva indult el a hajó belsejébe, ahol ámulva álltak meg. A belső térbe lépve egy lenyűgözően fényűző csarnokba jutottak, ahol több emelet magasan teraszok voltak és több üvegfalú lift is közlekedett. A férfi, aki segített nekik mosolyogva közeledett, már a táskája nélkül és a kezét nyújtotta.
– Pier Paolo Aponte vagyok, meghívhatom a hölgyeket egy frissítőre?
A lányok is bemutatkoztak és boldogan indultak a közeli kényelmes fotelokhoz, ahol egy pincér várta a kívánságaikat. Anna csak egy jeges teát kért, de Éva egy Margarita koktélt ivott.
– Először utaznak ilyen hajón? – kérdezte a férfi.
– Igen, nagyon látszik? – kuncogott Éva.
– Ezt nem lehet megszokni, ide ha századszor lépek be, akkor is elámulok – mondta a férfi, és ebből arra következtettek, hogy talán itt dolgozik.
– Csak nem a kapitányhoz van szerencsénk? – kérdezte Anna merészen.
A férfi nevetett, és a mosolya nagyon vonzó volt, mert az arcán kis gödröcskék jelentek meg. Annára nézett és neki válaszolt.
– Tesztelnem kell ezt az útvonalat, mert most megy ez a hajó először ezekbe a városokba, ebben a sorrendben, ezekkel a programokkal. Ez a feladatom, ami igazából remélem inkább szórakozás lesz.
A lányok irigykedve kérdezték meg, hogy hogyan lehet jelentkezni ilyen állásra. A férfi megint nevetett, de nem válaszolt, inkább róluk érdeklődött.
Éppen ott tartottak, hogy elmondták Magyarországról jöttek, mikor megindult az áradat, egyre több ember tódult be az előtérbe. Ekkor már nagy mennyiségű egyenruhás személyzet is előkerült és nekiálltak irányítani az embereket.
– Nekünk is meg kellene keresni a kabinjainkat – javasolta Éva.
Pier Paolo elköszönt tőlük ígérve, hogy még találkoznak. A férfi odaintett egy egyenruhást és olaszul beszélt hozzá, aki azután a lányokat udvariasan maga előtt terelgetve vitte a kabinjukba.
– Remélem is, hogy még találkozunk – súgta Anna, akinek nagyon tetszett a férfi.
A szobájuk kicsi volt, egy méretes franciaággyal és pici fürdőszobával, de szép nagy ablakkal. Az ajtó előtt már ott voltak a bőröndjeik, amit láthatatlan kezek hoztak idáig. Az inas elmondta, hogy a hajó addig nem indul, amíg egy biztonsági gyakorlaton nem vesznek részt, majd figyeljék a hangosbemondót, aztán az indulást a legfölső szintről lehet végignézni, és hallgatni a „ Never say Goodbay-t”.
A lányok nevetgélve csinálták végig a biztonsági gyakorlatot, aztán mentek föl a legfölső szintre, ahol eléggé fújt a szél, de hallották a zenét és a hajó lassan kisiklott a kikötőből a nyílt vízre. Genova házai a napsütésben csodásan néztek ki. Már éppen indultak volna vissza a védett hajóbelsőbe, mikor valaki rájuk köszönt.
– Sejtettem, hogy itt lesztek – váltott át tegezésre Pier Paolo mosolyogva. – Meghívhatlak titeket a lakrészembe egy italra? – kérdezte.
Éva válaszolt.
– Mi inkább lemennénk megkeresni az éttermet, mert éhesek vagyunk, de oda velünk jöhetsz – nézett a férfira, aki Anna arcát fürkészte, aztán odanyúlt és egy rakoncátlan hajtincset az ujjai közé vett és megpróbált helyre igazítani.
– Svédasztallal is szolgálhatok, azért nem kell az étterembe mennetek – ajánlotta a férfi és már mutatta is az utat nekik egy kóddal nyíló ajtóhoz, amin belépve egy kis csodavilág tárult eléjük. Süppedő szőnyegek, egy étkező résszel, asztalokkal, melyek meg voltak pakolva finomságokkal, és egy egyenruhás férfi italokkal látta el őket.
A lányok megpakolták a tányérjukat és leültek az asztalhoz enni. Pier Paolo is szedett magának és melléjük telepedett. Közben még egy pár érkezett, akiknek bemutatta a lányokat a férfi. Ők németül beszéltek, aztán angolra váltottak.
– Jörg és Zita Engel, a szomszéd lakosztályban laknak.
Zita nem csak a kezét nyújtotta, hanem puszit is adott a lányoknak.
– Annyira örülök nektek, ezzel a két férfival unalmas lett volna a két hét – mosolygott rájuk.
Mikor végeztek, a férfi beinvitálta őket a lakosztályába, ami olyan nagy volt, hogy az ő kabinjuk háromszor befért volna. A lányok kimentek a teraszra, ahol csodálkozva fedezték fel, hogy még jakuzzi is van. Éva magyarul szólt oda Annának.
– Azt hiszem, ezt ki kell próbálnunk. Neked is tetszik a pasi? Szerintem vessük be a csalinkat – kuncogott és finoman megsimította Anna száját az ujjaival, aztán megcsókolta.
A férfi meglepetten nézett rájuk és zavartan mondta.
– Bocsánat, bocsánat, nem akartam beleavatkozni – aztán hátrált kicsit.
– Ez nem jött be – súgta Éva – ritka, ha erre nem indulnak be, de ő úgy látom különleges.
– Nem vagyok prűd, csak meglepődtem – mondta a férfi magyarázkodva.
– Arra számítottunk, hogy ettől beindulsz – mondta Éva mosolyogva.
– Igazán izgató, de én most vagyok túl egy szakításon és nem vagyok még teljesen rendben.
– Sajnálom. Éreztem, hogy van benned valami szomorúság, ha beszélni szeretnél róla, én itt vagyok – mondta Anna a szemébe nézve.
A férfi odalépett a lányhoz és a haját birizgálta, aztán halkan mondta, csak Annának, a füléhez hajolva.
– Ilyen szőke volt, mint te, de már gyógyulóban vagyok.
Éva úgy érezte, hogy ezzel a pasival most nem fog célt érni, és inkább visszament az étkezőbe, ahol Zita kacarászott és nagyon megörült neki.
Anna
Anna állt a férfi előtt, akinek olyan mély fájdalmat látott a szemében, hogy úgy érezte meg kell őt vigasztalnia. Pier Paolo közelebb lépett és lehajolt a lányhoz, fölemelte az állát és finoman megérintette a száját.
– Velem maradsz? – kérdezte halkan.
Anna bólintott és a karját a férfi nyakába fonta. Az első csókjuknál úgy érezte fölemelkedett a talajról, annyira könnyű lett, de ténylegesen is fölemelkedett mert a férfi fölemelte és megpördült vele.
– A barátnőd nem fog haragudni? – kérdezte, mikor szétvált a szájuk.
– Majd megbékítem – nyugtatta meg a férfit. – Megyek és beszélek vele – mondta és kibontakozott az ölelésből, de még mindig úgy érezte, mintha lebegne.
Az étkezőbe lépve azt látta, hogy Éva és Zita össze vannak gabalyodva, a barátnője csókolózik a csinos német nővel, akinek a férje fölajzva nézi őket. Jörgnél bejött a trükk és a két nő már indult is a házaspár lakosztályába. Anna úgy gondolta nem kell magyarázkodnia a barátnőjének és visszament a férfihoz, aki a teraszon ült egy fotelben, de amikor meglátta a lányt belépni, rögtön fölállt és odament hozzá.
– Minden rendben? Megbeszéltétek? – kérdezte.
– Nem tudtam vele beszélni, mert éppen Zitával csókolózott – mondta Anna mosolyogva.
A férfi leült az ágy szélére és a lányt odahúzta maga elé és átölelte, a fejét a mellei közé fúrta, aztán hátradőlt és a lányt is magával húzta. Csókolta és ölelte, simogatta, azután hirtelen, mint aki kábulatból ébredt elengedte és zavartan suttogott.
– Bocsánat, lehet, hogy túl gyors voltam. Nyugodtan szólj rám, ha úgy érzed, sok vagyok.
Anna mosolygott és odasimult hozzá.
– Szólnék, ha úgy lenne, de most úgy érzem, hogy minden tökéletes.
– Nem foglak lerohanni, ha azt szeretnéd, csak összebújunk és alszunk – nyugtatta meg a férfi, bár ettől Anna nem nyugodott meg, inkább kihívásnak vette a feladatot, hogy ezt a tartózkodó férfit el tudja csábítani.
Éva
Közben a szomszéd lakosztályban, a két nő már levetkőztette egymást és Éva kiterülve feküdt az ágyon, lábai között Zita dolgozott, mély nyelvcsapásokkal derítve fel a számára még ismeretlen rést, ami Jörgöt annyira fölizgatta, hogy már alig bírt magával. Álló farokkal állt az ágy mellett és hatalmas sebességgel verte a farkát. Éva meglátta ezt és odahívta magához, bár közben az élvezettől nagy sóhajok hagyták el a száját, de amikor a férfi odanyújtotta a farkát az ágyra térdelve, akkor már csak azzal foglalkozott, először csak nyalogatta, aztán benyelte és hagyta, hogy a férfi tövig nyomja a farkát a szájába, makkja a torkába csúszott. Nyelt egy nagyot, ezzel megszorította a makk végét, ami Jörgnek annyira jól esett, hogy megragadta a lány fejét, és kemény lökésekkel fogott hozzá a száját baszni. Zita szopta a lány csiklóját, ujjazta, amitől Éva első orgazmusa is megérkezett, remegve szorította össze a térdét a nő fejét fogságba ejtve, sikítását a torkát dugó fasz nyomta el. A Zita még simogatta a lányt, aztán mellé feküdt és férje fasza után vágyakozva nagyra nyitotta a száját. Ezután felváltva szopták, majd a nő már annyira fel volt izgulva, hogy nem bírta tovább és ráparancsolt a férfira.
– Basszál meg, de keményen.
A férfi szétrántotta a felesége lábát, és egy mozdulattal a lucskos pinába vágta a farkát. Erőteljes lökésekkel baszta, de nem sokáig bírta, mert már annyira a végén járt, hogy néhány lökés után fölrobbant, rángatózva lövellve magját a nőbe. Zita még próbálta bent tartani, de hiába, mert a lassan zsugorodó fasz kicsúszott a hüvelyéből. Éva megsajnálta a pórul járt nőt, odabújt hozzá, az élvezetéért cserébe, amit tőle kapott, nekiállt a csatakos punciját nyalni, szívni belőle a nedveivel keveredett gecit, majd keményen ujjazta. Nem kellett tágítani, mert rögtön négy ujját is be tudta dugni, aztán az ujjakat összefogva az egész keze becsusszant csuklóig. Ugyanolyan keményen dugta ezzel, mint korábban a férje, szinte hihetetlenül tágult a rés.  Zita teste vonaglott, reszketett, majd a szeme felakadt, megmerevedett és miközben teste tovább remegett, vinnyogva, sikítva élvezett el.
Mikor végre rendesen kapott levegőt, Zita mosolyogva csókolta meg Évát.
– Maradj velünk – súgta – meglátod, csodás utunk lesz.
Éva örült a meghívásnak, de azért nem akart csak tőlük függni, szerette az önállóságot, a szabadságot. Arra is kíváncsi volt, Anna hol tart a férfival a szomszédban.
– Ezt meg kell beszélnem a barátnőmmel is – tért ki a válasz elől.
Közösen zuhanyoztak Zitával, gyengéden simogatva egymást. A nő közben elmondta, hogy Pier Paolo az ő unokatestvére, aki éppen most van túl egy szakításon, és nem igazán szerencsés egy sebzett szívű férfiba belehabarodni. Javasolta, hogy beszéljen Annával erről.
Éva felöltözött, és kiment a közös előtérbe, ahol a lakosztályhoz rendelt személyi inasuk ült és rögtön fölpattant, azt kérdezve, hogy segíthet-e valamiben. Éva kért két bianco Cinzanot jéggel és citrommal, majd a másik apartmanhoz ment, már kopogott is az ajtón. Pier Paolo nyitott ajtót, de Anna is ott állt mögötte. Éva intett neki és leültek beszélgetni az étkezőben, a két Cinzano már ott várta őket. Nyugodtan beszélhettek, mert a magyart senki sem értette.
– Mi újság? – kérdezte Éva, közben Anna arcát fürkészte.
– Annyira aranyos – mondta a lány mosolyogva, ábrándos szemekkel, mint egy szerelmes kislány.
– Jaj, te lány, térj észhez. Most lett vége egy kapcsolatának, egy szakítás után gyógyulóban levő férfi, az nem jó ómen. Bele ne szeress, mert az neked nagyon fájni fog. Most pótlékra vágyik, és ezek a pótlékok nem szoktak hosszú távra szólni. Dugj vele, élvezd, élvezz ki minden pillanatot, aztán lépj tovább.
Anna a fejét rázta. Látszott rajta, hogy szinte ragyog.
– Nem tudom nem kedvelni, annyira jó vele. Mikor hozzám ér, szinte szikrázik a bőröm.
– Azt tudod, hogy az előző párjának is ilyen szőke haja volt? Pótlék vagy, nagyon vigyázz, nem szeretném, ha megsérülnél, ha egy csalódás mélyen megrázna – aggódott Éva a barátnőjéért.
– Itt szeretnék vele maradni. Ha csak egy napig tart, akkor is megérte, mert annyira jó vele.
– Gyere le a cuccaidért – állt fel Éva, hívva a lányt.
– Már itt van fent mindenem, az inassal felhozatta. Kérlek, ne haragudj rám! Úgy érzem, szeretem. – nézett rá könyörgő szemekkel, melyet egy le nem csöppenő könnycsepp áztatott el.
– Rendben. Maradj. Igazából én is maradhatnék, de én meg szeretném tartani a függetlenségemet.
Átölelte a barátnőjét, megszorította és még egyszer figyelmeztette, nagyon vigyázzon a szívére, nehogy fájdalmas csalódás szorítsa majd össze.
Éva lement a hetes szintre, ahol a kabinja volt, és ahogy a folyosón ment, előtte egy izmos, szélesvállú színes bőrű férfi haladt. Éppen az járt a fejében, hogy milyen lehet egy ilyen deltás, ébenszínű gyönyörűség karjaiban, mikor a férfi hirtelen megállt és ő nekiütközött. A férfi elkapta, mire elnézést kért, majd ártatlanul nézett föl a férfire, és mikor az elengedte, akkor vette észre, hogy meg is érkezett a kabinjához. Remélte, hogy a férfi sem megy messzire, amikor meglátta, hogy az a szemben lévő kabint nyitja. Érezte, hogy a sors nem hiába küldte ide ezt a szoborszépségű férfit, aki amikor kinyitotta a kabinját Éva meglátta, hogy nincs ablaka, ezt nem tudta szó nélkül hagyni.
– Nem nagyon nyomasztó ablak nélkül? – kérdezte angolul, miközben mosolyogva nézett a másik sötéten csillogó szemébe.
– Keveset vagyok itt – mondta a férfi, bepillantva az ő szobájába, ahol a végtelen tenger látszott az ablak mögött. – Igaz, aludni jobb lehet ilyen panoráma mellett.
– Gyere ide aludni és akkor megláthatod a napfelkeltét is – miközben kacéran megnyalta a száját.
A férfi odalépett Évához, a derekát magához húzta, aztán megcsókolta. Éva tudta, hogy vad éjszakája lesz, már nem is bánta, hogy egyedül próbálhatja ki a férfit.
A férfi becsukta a kabinját és belépett a lány mögött, és rögtön magához húzta, csókolta a száját, a nyakát, a ruháját szinte letépte róla. Éva is villámgyorsan vetkőztette, már nagyon várta, hogy meglássa a férfi igazi méreteit, amit sejthetett az alsónadrágot feszítő hatalmas dudorból. Két oldalt megragadta a gatyát, és lerántotta róla. Mintha egy Boa constrictor, egy óriáskígyó kelt volna életre, úgy pattant előre a már mereven álló fasz. Legszívesebben előkapta volna a telefonját, hogy megörökítse ezt a méretet. Odahajolt, megnyalta, de abban biztos volt, hogy ez a vastagság nem fér a szájába, ezért csak körbe nyalta a makk hegyét szopogatta, de úgy gondolta, egy próbát megér. Amekkorára csak lehetett kitátotta a száját, ráhajolt és a makk a szájába csúszott, meg talán még egy centi. Ha már benne volt a nyelvével ingerelte egy darabig, de ki kellett engednie a szájából, mert az álkapcsa nagyon feszült. A férfinak így is nagyon tetszett a tevékenysége. Éva úgy gondolta, talán próbálkozzunk egy másik nyílással, lefeküdt, hogy a férfi odaférjen hozzá. Két hatalmas marok ragadta meg a térdét, szétrántva a lábát, majd a férfi közéjük feküdt, és egyetlen szájnyitással befalta Éva egész pináját. A lány felnyögött, azután érezte a kíváncsi nyelv kutakodását, ahogy befurakszik a nagyajkai, majd a kisajkak közé, végig nyalja a belső rózsaszín bőrét, hogy utána követelőzve furakodjon be a lyukába. Megindultak benne a gyönyör hullámai, hasa hullámzott és a kis pillangók bőszen repdestek ott.  A két vasmarok, a melleire tapadt, gyömöszölte, gyötörte, majd összecsippentette a bimbóját, ami olyan erővel sikerült, hogy felsikkantott. Nedvei kicsurrantak, összekeveredve a férfi nyálával, aki már dörzsölte is a vastag szerszámát a puncijához.
– Várj még, előbb ujjazz meg, hogy táguljak! – szólt rá a férfire.
Ő elengedte a mellét, előbb egy, majd még egy ujját dugta a lány résébe. Megmozgatta, az ujjak megtalálták Éva „G” pontját, amitől megrázkódott és felsikoltott. A férfi megijedt és abbahagyta kezének mozgatását.
– Ne hagyd abba, élveztem, azért sikítottam – mondta neki Éva, szinte könyörgő hangon.
Máris három ujj volt benne, és ahogy azokat forgatta a férfi, érezte egyre jobban tágul, a vastag három ujj sem feszítette.
– Gyere! Nyársalj fel! De óvatosan, amíg meg nem szokom – utasította remegő hangon.
Éva valószínűnek tartotta, gondja lehet a behatolás ezekkel a méretekkel, de annyira föl volt izgulva, hogy alig várta, nyomja be és érezze magában mozogni. A férfi finoman haladt befelé, és nagyokat sóhajtozott, Éva közben a csípőjét a férfi felé nyomta, amitől a fasz nagyon feszítette, de annyira jó volt ez az érzés, hogy nem bánta, csak legyen már bent teljesen. Ekkor a férfi már bátrabban haladt és egy erős lökéssel már bent is volt tövig, nekiütődve a méhszájának, ami Évát hangos sikolyra késztette. A férfi elkezdett ütemesen mozogni, ami eddig még nem tapasztalt élvezetet okozott. Annára gondolt, hogy ő ebből kimarad, bár azt is tudta, hogy a lány sokkal szűkebb, ő nem tudta volna ilyen egyszerűen befogadni.
Szinte minden lökésnél úgy érezte, hogy felrobban, a hatalmas test rajta belepréselte a matracba, teljes testében remegett, mozdulni nem bírt a rá nehezedő súlytól, aztán jött is a robbanás, az izmai megfeszültek, szeme tágra nyílott, teste kinyúlt, majd az orgazmus összerántotta, miközben úgy sikoltozott, hogy talán az összes hajón lévő meghallotta. A férfi dugta tovább, nem engedve, hogy az orgazmusa lecsengjen, Éva újra érezte a lüktetés hatására a kéjt, majd a férfi rázuhant, pinájában érezte a pulzáló, az azt teljesen kitöltő faszt, ami hatalmas mennyiségű nedvet lövelt belé, és már nem akart e nélkül a gyönyörforrás nélkül élni, azt szerette volna, ha mindig ott van benne. A lankadó farok aztán kicsúszott és ő úgy érezte, mintha egy végtagját veszítette volna el. Összebújva aludtak el.
Anna
Pier Paolo szeretettel dédelgette a lányt, miután bebújtak az ágyba. Anna élvezte a hozzá képest hatalmas férfi ölelését, ahogy beborítja őt, simogatja, csókolta, de megérezte nem akar tovább lépni engedélye nélkül. A lány már nagyon fel volt izgulva, érezte, hogy a puncija csöpög a nedvességtől. Megfogta a férfi kezét és a lába közé irányította. A simogatásra nagy sóhaj volt a válasz, amitől a férfi még jobban felizgult. Anna érezte a kemény falloszt, amikor hozzásimult. Szerette volna már megfogni, érinteni, magában érezni. Begyömöszölte a kezét a szűk alsónadrágba és megmarkolta, a már tettre kész dorongot és próbálta kiszabadítani, de eléggé ügyetlenül fogott hozzá. Pier Paolo nevetett és megkérdezte:
– Biztos vagy benne, hogy kiszabadítod a vadállatot a ketrecéből?
Anna kuncogva súgta.
– Meg szeretném szelídíteni.
Ezután a férfi egy mozdulattal megszabadult a ruhadarabtól és a lány előtt ott meredezett az ágaskodó farok, amit most már szabadon markolhatott, simogatta, aztán odahajolt és finoman a szájához vette, először csak a nyelvével szaladt végig a makkon, aztán a makk alatt és utána végig nyalta. Már érezte a gyönyör cikázó villámait, a gyomrában a pillangókat szállni, és amikor a férfi fölhúzta magához és csókolta, akkor már úgy érezte a pillangók tartják őt és mindjárt el fog repülni. Egy pillanatra eszébe jutott Éva figyelmeztetése, hogy ő most csak egy pótlék, olyan fájdalomcsillapító a férfinek, de nem érdekelte, szerette volna a férfi minden fájdalmat elfeledtetni, vele akart lenni, össze akart vele olvadni. A férfi behatolása a hüvelyébe tényleg összeolvadás volt. A lány feje zsongott, eufórikus boldogságot érzett, örökre így akart maradni. Átkarolta, amennyire bírta magához húzta, magához akarta láncolni. Teste már remegett, amit a rajta fekvő férfi is érzett, egyre vadabbul dugta a lányt, hihetetlen élmény volt a szűk punciban mozogni. A férfi is a kéj magasságaiba emelkedett, és amikor a csúcsponton kilövellt, ő is úgy érezte, hogy összeforrtak, és már ők ketten egyek lettek. Szorította a lány testét remélve, hogy ez nem csak föllángolás, mert ilyen kellemesen már régen érezte magát. Boldogságában csókolta a lány arcát, szemét, száját, nyakát, fülét, az meg kacarászott és végül beleharapott a fülcimpájába. Pier Paolo fölkiáltott a harapástól, amin Anna csak nevetett.
– Meg kellett győződnöm róla, hogy igazi vagy, mert azt hittem csak álmodom.
Boldogan összesimulva aludtak el.
A reggel is ilyen boldog eufóriában telt. Éva írt a lánynak, mivel 10-kor a Marseille-i kikötőben lesznek, menjenek el városnézésre Zitával és Jörggel, akik meghívták őket.
Elbocsátotta ébenszínű, gyönyörű szeretőjét és elindult a felső szintre összeszedni a barátnőjét. Pier Paolo a reggeli asztalnál le sem vette Annáról a szemét, olyan szerelemmel nézett rá, hogy az majdnem elolvadt ettől a tűztől.
– Sajnos nem tudok veletek menni, mert lesz egy találkozóm, de ti menjetek együtt és kaptok külön transzfert a városig.
A kocsi az öreg kikötőig vitte őket, ahol városnéző kisvonatra szálltak, ami fölvitte őket a Notre-Dame de la Garde bazilikáig, ahonnan az egész várost lehetett látni, még a kikötőben a hajójukat is látták, ami innen apró kis játékhajónak tűnt. Erős szél fújt a hegyen, ezért a következő kisvonattal le is mentek a kikötőbe, ahol együtt ebédeltek, amit Jörg fizetett, majd egy teraszon kávéztak és nézték a kikötő forgatagát. Délután visszamentek a hajóra, ahol Pier Paolo boldogan ölelte át Annát, mikor megérkeztek.
– Egész nap rád gondoltam – súgta. – Holnap Barcelonában kötünk ki, oda már veled megyek – mondta, csókolta a lányt magához szorítva.
Vacsora után közösen mentek a hajó színháztermébe és egy zenés előadást néztek, de Anna már alig észlelte mi történik a színpadon, mert a férfi a tenyerét simogatta és ő ettől annyira beindult, hogy alig bírt magával. Mikor a műsor végén állva tapsoltak, ő odahajolt a férfi füléhez és belesúgta.
– Szökjünk meg.
Pier Paolo megfogta a kezét és húzta magával a lakosztályába, ahol már az ajtóban kezdte leszedni róla a ruhadarabokat. A lány rácsimpaszkodott a magas férfira, aki fölkapta és az ágyra tette.
– Olyan édes vagy – mondta a férfi, miközben végig csókolta a testének minden centiméterét.
Anna hanyatt fekvésbe döntötte a férfit, kiszabadította a dorongját, amit a szájába vett. Pier Paolo fogta a lány fejét, sóhajtozva nézte, ahogy a farka eltűnik a szájában, aztán újra kinn van, és már csak nyalogatja, a nyelvét húzza végig rajta, de egy idő után már úgy érezte véget kell vetnie a kényeztetésnek, mert félt, hogy idő előtt fölrobban. Magára húzta a lányt, aki boldogan ült bele a jól előkészített falloszba, ráhajolt a férfira, szája az övét kereste, nyelvük vad csatát vívott. Egyre gyorsuló ütemben lovagolt a pináját kitöltő faszon, agyából elindultak a mindent elsöprő élvezet hullámai. Teste remegett, amit a férfi teste is átvett. Eddig minden egyesülésüket tökéletesnek érezte, most is szinte egyszerre értek a csúcsra, belevisítva gyönyörét a férfi szájába. Aztán csókolózva bújtak össze.
Éva
Éva a színház után Jörggel és Zitával ült le az egyik bárban, ahol egy zongorista szórakoztatta a vendégeket, de nem műsort adott, inkább a maga boldogságáért játszott, lehetett látni, hogy mennyire élvezi a zenét, ami a közönségnek is nagy élmény volt. Itták a színes koktélokat. Éva a megszokott Margarita után mást is kipróbált. Éjfél felé, aztán Jörg átölelte a két nőt és felváltva csókolta őket, majd visszamentek az emeleti luxuslakosztályba.
Zita kijelentette, hogy ő most fáradt és Jörgnek kell ügyködnie rajtuk. Ráparancsolt Évára is, hogy csak feküdjön le mellé, már ruhák nélkül és aztán kiadta az utasítást.
– Rajta, mindkettőnket ki kell elégítened.
A férfi készségesen feküdt be a lábuk közé és felváltva kényeztette őket, egyiket a nyelvével, a másikat az ujjaival, majd fordítva. A lányok sóhajai mutatták, hogy mennyire élvezik ezt az akciót, aztán egymás felé fordultak, Éva a nő mellbimbóit vette a szájába, először csak nagyon finoman szopogatta, de aztán érezte, hogy Zita szereti a keményebb bánásmódot is és meg-megharapdálta a bimbókat.
Jörg ekkor már nem bírta tovább és a felesége fölött térdeplő Évát kezdte el hátulról dugni. Éva lejjebb csúszott és befúrta az arcát Zita puncijába, nagyon tetszett neki a nő szabadossága, ahogyan élvez, ahogy parancsol a férjének, amit az gondolkodás nélkül teljesít. Ő is hasonlóan szabad szellem volt, aki nagyon szerette Annát, de az a lány még mindig szorong időnként, őt mindig újra föl kell szabadítani. Zita annyira vagány és élvezi az életet, az életében mindent, hogy szinte irigyelte. A benne munkálkodó fasz, és az hogy nagy élvezettel nyalakodott Zita csodás pinájában egy pillanat alatt eljuttatta az orgazmusig. Teste megrázkódott, és ettől az éppen a szájában lévő csiklóba harapott, amitől Zita iszonyút visított. No, nem a fájdalomtól, mert annyira nem volt erős a harapás, hanem az élvezettől. Közben még javában pumpálták hátulról, ami nem engedte lecsengeni gyönyörét. Már lihegett, nyögött, teste rángott, amikor Jörg hörögve élvezett bele, ami meghozta újabb elélvezését. A férfi melléjük dőlt símogatva neje mellét. Ez és lassan csillapodó gyönyöre gyorsításra késztette a lányt, Zitának is örömet szeretett volna adni. A nyelve mellett bevetette három ujját is.  A nő a gyorsításra, a benne mozgó kéz hatására sikongatva jutott a csúcsra.
– Maradj itt – bújt hozzá Zita Évához, aki Jörgre nézett, aki már hátulról ölelte át a feleségét és bólogatott.
A hajó egész éjjel nagy sebességgel haladt, amiből szinte semmit nem vettek észre, de reggel némi imbolygásra ébredtek. Reggeli közben aztán a személyi inasuk elmondta, hogy már Barcelona előtt vannak, de a szél miatt nem engedték be a hajót a kikötőbe, és délre várható a partra szállás.
A városba együtt mentek, Éva próbálta félrevonni Annát és suttogva beszélt hozzá magyarul, aztán rájött, hogy nem is kell suttogni, hiszen úgysem érti senki, mit mondanak.
– Te teljesen odavagy ezért a pasiért. Ez nem fog jóra vezetni. Az rendben van, hogy hatalmasakat dugtok, az is, hogy engem ebből kihagysz, kisajátítod őt, de látom, hogy mennyire el vagy tőle olvadva és félek, hogy ez nagyon fájni fog neked, mert neki csak szórakozás ez az út, a végén meg elköszön, te meg össze leszel törve.
Anna lehajtott fejjel hallgatta, aztán csak annyit mondott.
– Nem érdekel. Annyira jó vele. Nekem megéri, még ha fájni fog is.
A napot a Güell parkban kezdték, ahol a szerelmesek összebújva mentek végig és meg-megálltak csókolózni. Időnként Évát kérték meg, hogy fotózza le őket, de a két lány is készített fotókat magukról. Nagy volt a tömeg és ez elvett az élményből, mert mintha az egész világ itt adott volna randevút. Amikor itt végeztek a Sagrada Famíliába mentek el, ahol szintén nagy tömeg volt és hosszú sor állt a biztonsági vizsgálatnál. A gyönyörű templomban is alig lehetett lépni a sok embertől, de amikor a fő csarnokban megálltak és a színes ablakokon besütött a nap az a fényjáték teljesen elvarázsolta őket.
A vacsorát már a hajón ették meg. A lányok a közös étteremben még nem is voltak, mert mindig a lakosztályok a külön étkezőjében ettek. Az elkövetkező két napon folyamatosan a tengeren voltak és haladtak. A lakosztályokból külön ajtón lehetett a wellnes részlegbe jutni és a privát medencéhez is, ahol azt a két napot töltötték. Az inas folyamatosan körülöttük sürgölődött és hozta a koktélokat, a fagylaltot és a hideg italokat.
A két nap pihenés és sok szeretkezés után kötöttek ki Marokkóban, Tangerben, ami már az Afrikai kontinensen volt. A városban a fűszerpiacra mentek legelőször, ahol a csodás keleti illatoktól és a színes fűszerkúpoktól elvarázsolódtak, aztán az óváros sikátoraiban sétáltak és végül a tengerparti Herkules barlangot nézték meg.
Másnap még mindig Marokkóban, Casablancában kötöttek ki, ahol szinte kötelező megnézni Rick bárját, a Casablanca című filmből, de a monumentális II. Hassan mecsetet is körbejárták.
Ezután újra egy napot tengeren töltöttek, amikor kihasználták a pezsgőfürdőt is, de Anna és Pier Paolo mindig külön vonultak és a lakosztályukban turbékoltak, Éva Jörggel és Zitával volt sokat, de időnként lement a kabinjába, mert nagyon vonzotta a nagyfarkú fekete szeretője, aki mindig boldogan ugrott, mikor ő rátelefonált, hogy éppen ráér, és a kabinjában várja.
Évának be kellett vallania, hogy nem volt igaza, mikor azt gondolta, hogy az út unalmas lesz, mert már nagyon sok izgalomban volt része. Anna miatt viszont izgult, mert féltette barátnőjét a csalódástól, a szerelmi bánattól.
Következő reggel az afrikai oldalon egy spanyol kisvárosban Ceutában volt a kiszállás, de itt a két lány együtt ment fölfedezni a várost, mert Piernek a helyi televízióba kellett menni nyilatkozni, hiszen a hatalmas hajó kikötése itt nagy esemény volt. A lányok megnézték az erődöt, aztán a három gyönyörű katolikus templomot, végül a belváros legszebb épületét a Sárkányházat.
Éva mesélt a lánynak a fekete szeretőjéről, megpróbálta őt elcsábítani egy akcióra, de a lány csak mosolygott, mert ha csak Pier Paolora gondolt, akkor már éteri mosoly jelent meg az arcán.
– Kérdezted már őt az elődödről, hogy miért szakítottak?
– Nem, és ő sem mondott róla semmit. Nem szeretném, hogy fájjon neki.
Éva nem helyeselte ezt a hallgatást, kérte Annát, hogy legalább beszéljenek róla.
– Hiányzol – mondta Annának, aki megölelte és elérzékenyülve válaszolt.
– Te is hiányzol, de értsd meg, nagyon szerelmes lettem. Ez most nem csak szex. Régen nem éreztem ilyen boldognak magamat. A szex kevésbé hiányzott, a szerelem nagyon!
Este a hajón Anna megpróbált érdeklődni a férfitól az előző kapcsolatáról, de a férfi kitért a válasz elől azzal, hogy ez még nagyon friss és nem szeretne róla beszélni.
Reggel Malagában kötöttek ki, ahol ragyogó napsütés és jó programok várták őket. Jörg és Zita már jártak itt többször is, ezért ők a városnézést és a Picasso múzeumot kihagyták és csak a homokos tengerparton akartak ejtőzni. Az intenzív éjjelek után ez nem is csoda, hiszen Jörg is és Zita is mindent beleadtak a szeretkezéseikbe, no meg élvezték Éva testét mindketten.
Anna és Éva az étkezőben tervezgették a programot, és azt hitték, hogy Pier Paolo is velük megy, mikor a férfi megállt előttük sápadtan.
– Elnézést kérek, de nem tudok veletek menni, mert fölbukkant a volt feleségem, de a kocsi rendelkezésetekre áll, a sofőr oda visz titeket ahová kéritek.
Anna alig kapott levegőt a hírre. Azt sem tudta, hogy a férfi szakítása igaziból válás volt egy feleségtől. Éva ettől félt. Átölelte a lányt és már vitte is magával le az alsó szintekre, ahonnan a kiszállás volt. A partra lépve egy dekoratív szőke nőt látott meg tíz centis tűsarkakon állni, ahogyan a hajót fürkészi. Sejtette, hogy ez az az ex, aki miatt Pier Paolo Annával vigasztalódott. Remélte, hogy a lány nem látta meg a nőt, de ha meglátta volna sem lett volna baj, mert ez egy mű nő volt, míg az ő barátnője annyira természetes, szelíd és igazi.
A sofőrrel a belvárosba vitették magukat, aztán a kocsit elengedték, és ott a kis sikátorokon keresztül eljutottak a Picasso múzeumhoz. Mint mindenhol, itt is tömeg volt, hosszan kellett sorban állni, de ezt nem szerették volna kihagyni.
Éva látta, hogy Anna gondolatai máshol járnak, de próbálta elterelni a borús érzéseket és beszéltette a lányt. Aztán mikor már a pár utcával arrébb lévő bazilikánál jártak Anna megállt és aggódva szólalt meg.
– Szerinted vége? Ennyi volt?
Éva nem szerette volna hitegetni, ő a realitások embere volt. Átölelte a lányt és a fülébe súgta.
– Lehet, hogy vége, de gondolj arra, hogy milyen jó volt, amíg tartott. Zárd le magadban, mint a többi dugást, ami jó volt és ennyi, vége.
Anna szemében könnyek jelentek meg. Leültek a bazilika kertjében egy narancsfa alá, ahol lehetett érezni a citrusos illatot, a fán lévő rengeteg narancs már éretten mosolygott rájuk. Éva vállára hajtotta a fejét, átölelte, teste még enyhén rázkódott a sírásától. Társa vigasztalta, lecsókolta az arcán legördülő könnycseppeket.
Este a nagy közös étterembe mentek enni, mikor megérkeztek a hajóra. Már a színhát felé jártak, mikor megszólalt Anna telefonja.
– Hogy vagy édes? – kérdezte Pier Paolo, mikor a lány megnyomta a felvétel gombot. – Hol vagy most?
– A színházba megyünk be éppen – mondta a lány és várt.
– Mindjárt ott vagyok, ott várj meg a bejáratnál – mondta a férfi.
Anna megállt és Éva is ott maradt vele, nem akarta magára hagyni sebzett, szomorú barátnőjét.
A férfi lassan közeledett feléjük, aztán megállt a lány előtt és zavarban volt.
– Bocsáss meg! Nem tudtam, hogy jönni fog. Én már nem akarom újra kezdeni, de azt mondta itt marad Genováig, hogy tudjunk beszélni. Én veled szeretnék lenni, de az együtt töltött idő miatt neki is meg kell adnom az esélyt a beszélgetésre, hogy rendesen le tudjuk zárni a kapcsolatunkat.
Közelebb lépett a lányhoz, akinek majd kiugrott a szíve a férfi érintésétől, mert az megsimította az arcát. Anna szerelmesen nézett rá és halkan mondta.
– Megértem. Rendben van, de nagyon hiányzol.
A férfi nem bírta tovább, magához szorította a lányt és a szájára hajolva megcsókolta.
Éva szerette volna levenni a cipőjét és azzal fejbe csapni a férfit, aztán a barátnőjét, is, hogy térjenek észhez, de nem tette, csak nézte őket, és tudta, hogy majd neki kell Annát összeszedni és újra összerakosgatni, mert széttört ebben a szerelemben, darabokra hullott.
– Mennem kell – engedte el a férfi a lányt.
Ekkor jelent meg Zita és Jörg, akik jókedvűen hívták őket a terembe az aznapi műsort megnézni.
Anna abból, ami a színpadon történt, nem látott semmit. A férfi csókját érezte még mindig a száján és a karjai ölelését a testén, arra tudott csak gondolni, hogy a férfi ki fog békülni a volt feleségével és már őt fogja csókolni, őt fogja ölelni.
A műsor végén Jörg és Zita hívta őket a lakosztályukba, de Éva úgy gondolta jobb, ha nem mennek oda, mert nem akarta, hogy Anna még jobban szenvedjen, márpedig, ha a férfit más nővel látja, akkor szenvedett volna. Visszamentek a kis kabinjukba, ahol már ott volt Anna bőröndje is, mert közben az inas azt visszavitte. Éva már útközben hívta Maylot az ébenfekete, gyönyörű szeretőjét és remélte, hogy a hatalmas fasz némi vigaszt fog nyújtani Annának. Maylo már a kabinjuk előtt várta őket, de Annának nem volt kedve a szexhez, neki a szíve fájt, de nagyon. Elkérte Maylo kabinjának a kártyáját és oda ment be aludni.
Éva nem hagyhatta ki az alkalmat és már húzta is be a férfit maga után, és amikor az hátulról átölelte, már érezte, hogy a dorongja teljes pompájában feszül. Nem szerette volna Annát sokáig magára hagyni, ezért nem teketóriázott, ledobálta a ruháit és már húzta is magára a férfit, aki készségesen nyomakodott be a lány kéjbarlangjába és nekiállt keményen baszni. Éva a lentről jövő ingerektől nagyon fölizgult, és ez a vastag dorong gyorsan felröpítette a csúcsok csúcsára, ahol csak picit pihent meg, mert az aggódás fölébredt kielégült testében. Mikor már Maylo is kielégült, elküldte őt és hazahívta Annát. A lány könnyes szemmel lépett be a kabinjukba.
– Jobb lett volna, ha most külön alszom, mert a szipogásommal téged is csak zavarlak.
– Semmi gond kicsim – húzta magához a lányt és simogatta, ölelte, vigasztalta.
Annának nagyon jól esett a barátnője együttérzése, meg az is, hogy egyszer sem mondta azt, hogy „Én ezt megmondtam”
Egy idő után Éva ujjai elkalandoztak a lány testén, majd a puncijában kötöttek ki. Érezte, Anna reagál az érintésére, elkezdett nedvesedni. Ő még mindig úgy gondolta, hogy Maylo hatalmas pénisze jó gyógyír lett volna, de mivel Anna azt nem akarta nem erőltette. Csókolta a lány melleit, a mellbimbókat szívta, aztán a hasát csókolta, és hasra fordította, mert tudta, amit a pasik nem, hogy Anna hátán milyen erogén zónák vannak, és a hátát csókolgatta, amitől a lány ívben megfeszült és fölsikoltott. Aztán újra a hátára fordította és a combjai belső felét simította végig, majd a nagyajkakat választotta szét és már csapott is le a jólismert, gyönyörű rózsaszín belsőre a nyelvével, aztán a csiklóját vette a szájába és a lyukába nyomta az ujjait. Anna fetrengett a gyönyörtől és sikongatott. Egyre több ujját dugta be, tágítva a nyílást, amig be nem tudta dugni a kezét, ami csuklóig merült el barátnője imádott pinájában.  Éva szerette volna megkérdezni, hogy ugyan „ Kaptál-e ilyen kéjt attól a szemét pasitól?”, de inkább nem szólalt meg. Érezte, hogy a lány sebét csak az idő tudja begyógyítani és a sok élvezet.
Hosszú ideig tartotta Annát a csúcson, mert az utolsó pillanatokban leállva, mindig visszafordította, aztán újra és újra fölvitte a magaslatokba. A lány már nyüszített és kegyelemért könyörgött, mikor végre elengedte és elélveztette. Összesimulva aludtak el.
Másnap reggel Alicantéban kötött ki a hajó. Jörg és Zita már a parton várták őket és együtt mentek föl a várba, ahol nagy sétát tettek és egy kávézó teraszáról csodálták a panorámát. A délutánt a tengerparton töltötték, és csak közvetlenül az indulás előtt mentek vissza a hajóra. Jörgék hívták őket a lakosztályukba, de ők nemet mondtak. Anna nem szeretett volna összefutni Pier Paoloval és a nejével. Erre még nem volt felkészülve. A nagy étterembe mentek vacsorázni, de éppen csak belefogtak, mikor Anna telefonja jelezni kezdett. Megnézte és nagyot dobbant a szíve, mikor meglátta, hogy Pier Paolo hívja. Évára nézett, aki nemet intett, de ő képtelen lett volna nem fölvenni. Tudta, hogy Éva egy pillanat alatt döntött volna és kinyomja, mert ő annyira erős, és határozott.
– Hallanom kell a hangodat – mondta a férfi, és Anna a hangjától is már eufórikus örömöt érzett.
– Itt vagyok, hallod – mondta halkan.
– Gyönyörű vagy.
– Honnan tudod, nem is látsz – mosolyodott el a lány.
– Látlak – mondta a férfi – az ajtónál vagyok.
Anna képtelen volt nem odamenni. Fölpattant és már rohant is az ajtóhoz, ahol a férfi karjaiba simult. Pier Paolo ölelte és csókokkal hintette az arcát, a száját. Éva csak nézte őket és már nem sajnálta Annát, inkább elkezdett vágyakozni erre az érzésre, mert ez annyira szép, ami közöttük volt.
– Gyere vissza hozzám. Sylvia elment, elküldtem, már egyáltalán nem tudtam vele lenni. Csak rád tudtam gondolni, akkor is mikor ott volt mellettem.
Anna intett Évának és már ment is a lakosztályba a férfival. Éva megette a vacsoráját és küldött egy üzenetet Zitának, hogy szabad az estéje. A házaspár boldogan fogadta a lányt.
A hajó az elkövetkező két napban újra a nyílt tengeren haladt kikötés nélkül, visszaérve Genovába a kiindulási helyükre. Ebben a két napban Éva többször is összetalálkozott Annával és Pier Paoloval az étkezőben, ahol csak pár szót váltottak. Nevetve mondta a barátnőjének, hogy ő is kipróbálná a férfit, ha igazi jó barátnője, akkor megosztozna vele rajta. Anna ijedten nézett a lányra, aki nem bírta sokáig és elnevette magát. Pier Paolo is kíváncsi lett, hogy min nevetnek, mert akkor már Anna is kacagott, de nem tudta belőlük kihúzni, hogy mi okozhatott ilyen nagy derültséget.
Anna nem akart osztozkodni, de Zitát Éva rá tudta venni egy hármasra Maylóval. Az asszony elmondta a lánynak, hogy a férje nyitott, mikor lányt kell bevenni a szexbe, de férfival kevésbé szeretne közösködni, ezért a lány csak Zitát vitte le magával a kabinjukba és odahívta a fekete fiút, aki nagyon jól teljesített két nővel is. Éva ámulva nézte, amikor Zita ráereszkedett a meredten álló hatalmas kígyóra, és olyan lovaglásba kezdett, hogy szinte pattogott Maylo hasán, minden leérkezéskor nagyot sikítva. A férfi hamarabb élvezett el, mint ő, de egy kis kézi rásegítéssel a csiklóján megérkezett az áhított orgazmusa.
Már látszottak Genova házai, a bőröndjeiket kirakták a kabinok elé, ahonnan megint csak láthatatlan kezek vitték el és ők a promenádon álltak és beszélgettek. Jörg és Zita meghívták őket a Berlin melletti Falkenseeben lévő házukba, kérték, hogy látogassák meg őket, ha arra járnak. Éva biztos volt benne, hogy elmegy hozzájuk, mert nagyon jól érezte magát velük. Anna és Pier Paolo összesimulva álltak a korlátnál. Számukra eddig megszűnt a külvilág, de most betört a valóság és búcsúzni kellett. Annának a munkája, az élete Budapesten volt, Pier Paolo Zürich és Róma között ingázott. A családi cég vezetésében vett részt és ez az út is a munkája miatt volt fontos, arra nem számított, hogy ennyire megérinti ez a kapcsolat.
Kiszállás előtt még csókolták egymást, aztán az emberek nekiindultak és lassan mindeki kiszállt, már nekik is menni kellett. Még egy utolsó csók, aztán a két lány elindult lefelé a lépcsőn. A terminál épületében megkapták a bőröndjeiket, és még egy pillantásra megálltak az óriási hófehér hajó előtt, ahol annyi élvezetben és érzések kavalkádjában volt részük.
Éva átölelte Annát és a fülébe súgta.
– Ne bánkódj, én itt vagyok és vigyázok rád.
Ezután taxiba ültek és kimentek a genovai Cristoforo Colombo reptérre, ahonnan amszterdami átszállással indultak haza Budapestre.