– Garantálom, hogy a motorozást hosszú-hosszú időre elfelejtheted. – mondta a férfi, ismét visszatérve fagyos hanghordozásához. – A büntetés, amit most kapni fogsz messze több lesz, mint kellemetlenség. Jó sokáig nem tudsz majd kényelmesen ülni, háton feküdni, de még rendesen járni sem!
– Kibaszott őrült! Eressz el! – üvöltött fel magából kikelve a fenyegetéstől láthatóan megrettent Tia és hangjában a félelem mellett iszonyú düh csendült.
Szabadon hagyott, hajlékony, hosszú, lábaival többször megpróbálta fejbe rúgni Marcust, helyhez kötött felsőteste és a férfi magassága azonban ezt lehetetlenné tették. Erőteljes rúgásai így is zavaróan hatottak, de semmilyen kapálódzás nem akadályozhatta meg az Igazság Kezét kötelessége teljesítésében. A lány korábban elég komoly ellenfélnek bizonyult, viszont erősen le volt fogva és a meglepetés erejével már nem élhetett, ezért Marcus úgy döntött a büntető rituálé kezdetén ismét aktiválja az inkvizítor billogot, majd jobbját magasba emelve végrehajtotta a kezdőcsapást.
A korábbi lasú ütemű lágy fenekeléssel szemben ezúttal az általa leggyakrabban alkalmazott büntető rituálét használta. Ez gyors és egyenletesen erőteljes csapások véget nem érő sorozatából állt, melyek könyörtelenül elkezdtek durrogni fogja hátsóján. A billogban szépen növekedésnek indult a töltés, ahogy bélelt nadrágja ellenére Tia azonnal megérezte a két eljárás közötti különbséget:
– Perverz szadista állat! Hagy békén a seggem! Szétkapom a pofád! – kiabálta, mikor az első néhány suhintás célba talált izgő-mozgó hátsójára.
Hamar kiderült, hogy rúgásokkal nem tud kárt tenni Marcusban, ezért a lány felhagyva ezekkel inkább a földről való elrugaszkodásra próbálta használni lábait. Zokniban viszont nagyon csúszott alatta a sima, poros fémpadló és szabad bal kezével együtt sem tudott ahhoz elég erőt kifejteni, hogy felsőtestét elmozdítsa a férfi öléből. Közben megállás nélkül fenyegetődzve és szitkozódva követelte büntetése befejezését és azonnali szabadon bocsátását, félelmét teljesen sikerült a harag árja alá rejtenie. Válogatottan cifra káromkodások felhasználásával szidalmazta Marcust, minden felmenőjével együtt és egy felettébb színes, de rendkívül piszkos fantáziára utaló történetet adott elő a férfi fogantatásának általa elképzelt, szokatlan körülményeiről. Ahogy az inkvizítorok többsége, így Marcus is árva volt, az igazi szüleit sosem ismerte és neveltetése révén nem is tulajdonított nekik jelentőséget. A cizellált anyázás ezért egyszerűen lepergett róla. Még az Acélmacskák elkerülhetetlen bosszújával fenyegetést is előkerült, de ez egyenesen nevetségesen hatott Csíkos várható hajtóvadászatának fényében.
A raktérben lezajlott ütközetben Tia farmerja nagyon piszkos lett, a lapát méretű tenyér azonban minden igyekezete ellenére alaposan kiporolta nadrágja ülepét, ami rövid időn belül mattfekete dombocskaként virított. A dühös kukacként tekerő tolvajlány törzsét és derekát is folyamatosan mozgatni próbálta, de akár mit is tett, a puffogó ütések csak úgy zuhogtak a megtisztított területre. Marcus szinte teljesen be tudta volna fogni a fiatal nő kerek fenekét, azonban begyakorolt technikáját követve minden csapás helyét pontosan megválasztotta. A vad rugdalódzás és vergődés nem akadályozta érdemben a rituálét és a kemény farpofákat lényegesen jobban belapították az ütések, mint a lágy fenekelés alkalmával.
Bár a billog elárulta őt, a lány mindent elkövetett annak érdekében, hogy erősnek mutatkozzon és beszédében, valamint mimikáján egyáltalán ne hagyja kiütközni növekvő gyötrelmét. Erőfeszítéseinek kétes gyümölcseként Tia szájából még jócskán nadrágolása kezdete után is folyékonyan dőlt a szenny. A Tündöklő Fény törvényei önmagukban nem nyilvánították bűnnek a káromkodást, de az egyház tanítása szerint az ezeket keltő helytelen gondolatok a Végtelen Sötétség befolyására utaltak. Beszéde is bizonyította tehát, hogy Tia lelkét mennyire markában tartja a gonosz, ennek szűnni nem akaró megnyilvánulása pedig Marcus idegeire ment.
– A tisztátalan elméből születő szavak utálatosak a Tündöklő Fény előtt, úgyhogy te már csak a mocskos szád miatt is bőven megérdemled ezt a büntetést! – tette végül szóvá a férfi.
– Szenteskedő buzi! A Tündöklő állítsa beléd a fényes faszát!
A birodalom lakói sokféle káromkodást használtak, némelyik közvetett módon a hittel és az állami intézményekkel is kapcsolatban állt, azonban a felségsértés és az istengyalázás mind a vallási mind a világi törvények szerint büntetendőnek számított, ezért ezektől általában tartózkodtak. Addig Tia is csak rendszeresen megközelítette, de ténylegesen nem lépte át ezt a határt, legutolsó megnyilvánulásával viszont sikerült még jobban feldühítenie az Igazság Kezét.
– Hát ennyire elvetemült vagy? – tette fel a költői kérdést Marcus. – Hát ennyire nem tiszteled és féled a Tündöklő Fényt, hogy még akkor is gyalázod, miközben az ellene elkövetett bűnökért bűnhődsz?
– Nem félem mert nem létezik baz’ meg! – vágott vissza dacosan Tia, hátra villantva haragos bal szemét. – Az első császár csak kitalálta ezt az egész kreténséget! A hozzád hasonló hiszékeny ökör meg jól beszopták! Ezért uralkodnak az utódai még most is!
A hitehagyás egy évszázada nem számított büntetendőnek a birodalom törvényei szerint és bár a vallás regulái természetesen továbbra is súlyos bűnként határozták meg, a lakosság körében rohamos sebességgel terjedt. Egyszerre volt ez egyik okozója és tünete is a Tündöklő Fény Birodalmát súlytó erkölcsi hanyatlásnak, mely ellen a hit értékeihez ragaszkodók, például az inkvizíció sokáig eredménytelenül próbáltak óva inteni. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján Tia hitehagyottnak, nem pedig a közrendet veszélyeztető ellenséges vallás hívének tűnt, de ez is egy újabb, elég komoly tétel volt bűnlajstromán. Újdonságot minden esetre végül is nem mondott, Marcus addig sem gondolta őt hithűnek, vétkességének ilyen nyílt és arcátlan beismerése azonban meglepte. Továbbá a hit egyszerű hiányával szemben úgy tűnt, kissé összetettebb elképzelése van a birodalmi egyház alapításáról és rendeltetéséről, a férfi ezt egyszerűen nem nézte ki belőle.
– Hogy merészeled!? – csattant fel Marcus.
Ha ez a pofátlan, trágár bűnöző esetleg azt hitte, hogy nem lehet rosszabb, hát óriásit tévedett. A férfi teljes sebességre és erőbedobásra kapcsolt, elvéve Tia kedvét minden további egyháztörténeti eszmefuttatástól és torkára forrasztva a szót. Büntetése kezdete óta először a fiatal nő teljesen elhallgatott, ahogy erőnek erejével tartotta vissza fájdalom megnyilvánulásait és ezzel együtt szinte teljesen a lélegzetét is.
Tia addig már egy ideje első sorban azzal próbálkozott, hogy lábait a talajon megvesse és szabad ball kezével rásegítve kitépje magát a szorításból. A korábbinál is kellemetlenebb ütések azonban arra ösztökélték, hogy az aktív kitörési kísérletekkel felhagyjon és a törzse tekergetése mellett újabb taktikákhoz folyamodjon. Egyrészt sarkait annyira a fenekéhez húzta amennyire csak bírta, abban a hiú reményben, hogy távol tarthatja Marcus tenyerét, de a gyakorlott inkvizítor ilyennel már számtalanszor találkozott. Az erőteljes csapások kicsit lassabban ugyan, de így is utat találtak a lány sajgó hátsójára.
A nadrágja felett zajló védekező harccal egyidőben Tia ball kezével támadásba lendült és a férfi elérhető lábát ütötte, valamint farmerját cibálta. Nyilvánvalóan fájdalom okozásával akart visszavágni és szabad bőrfelületet keresett, a gyorskötözővel megerősített nadrág, valamint bakancs kombinációja azonban kitartott. Kicsavart testhelyzetből bevitt ökölcsapásai is hatástalannak bizonyultak, mégis makacsul folytatta a csépelést.
A hűvös környezet dacára a lány homlokán már megjelentek az első izzadságcseppek, de vitalitását ez nem befolyásolta. Altestét minden addiginál vehemensebben, egy hivatásos tornász hajlékonyságával próbálta az ütések elől menekíteni, miközben a fejét rázta és copfja ostorként csapkodott ide-oda. Fém nyaklánca az egyik hevesebb fejmozdulatnál lerepült róla és kartávolságon túl, a fal mellett ért földet. A szétálló hajtincsek közül időnkét Marcusra villanó tekintetéből tehetetlen düh és rosszul titkolt kín sugárzott. Amikor zöld szemében már felcsillantak a fájdalom könnyei, végül hangosan zihálva csak kipréselt magából egy verbális válaszcsapást is.
– A kurva …. anyád!
Erre pár ütés után hirtelen abbamaradt a csapkodás:
– Úgy tűnik, még mindig képes vagy rosszra használni a szád, hitetlen. – mondta a férfi. Rögtön teszek ellene!
Beszéd közben az Igazság Keze benyúlt Tia hasa alá és gyors mozdulatokkal kigombolta öv nélküli farmerját, majd lehúzta a cipzárt. A légszomjtól már csillagokat látó lány a hirtelen jött szünetet kihasználva abbahagyta a ficergést és szabad kezével kitámaszkodott, miközben fújtatva levegőért kapkodott. Lábait azért továbbra is védekező állásban tartotta, de csak akkor eszmélt rá, hogy mi történik, mikor Marcus megragadta nadrágját a feneke fölött.
A friss levegő mámorától megrészegült fiatal nő ekkor sem szólalt meg, viszont a veszélyt felismerve törzse mellé kényszerített jobb kezével villámgyorsan megpróbált ruhája szárába markolni, nem sikerült azonban rendes fogást találnia. Marcusnak mégis fáradságos munkájába került elérni célját, mert fogja a lábait összepréselve és bokáit ülepe fölött keresztbe fonva vehemensen ellenállt. A feszes nadrágot végül nagy nehezen csak sikerült lerángatni egészen bokáig, ahol az addig oltalmazó ruhadarab mozgást akadályozó tényezőként végre a büntetés eszközévé lett. A farmeranyag útközben durván átsiklott Tia jól elnáspángolt fenekén, aki összeszorított fogakkal, nagyokat szuszogva sikeresen állt ellen a késztetésnek, hogy felkiáltson. A billog tanúsága szerint még úgy is elég fájdalmasra sikerült a nadrágfosztás, hogy a legkényesebb területek többsége nem maradt fedetlen.
– Látom alkalomhoz öltöztél. – jegyezte meg a férfi, mert a fekete szövet lenyúzása közben előbukkant a tolvajlány karmazsinpiros női boxerba bújtatott feneke.
A színben egyező melltartóhoz hasonlóan ez az alsónemű is sportruházat kategóriába esett és termoaktív anyagból készült. Széles, gumírozott derékpántjának köszönhetően a rajta végighúzott farmer ellenére is stabilan a helyén maradt, fizikai védelmi képessége azonban elenyészőnek tűnt. A rugalmas bugyi második bőrként tapadt viselőjére, tökéletesen követve gömbölyded idomait és a fenekelés nyoma csak a combok felső részén látszott ki alóla. A szövet tapintása enyhén nyirkosnak érződött, mert a fiatal nő az alacsonyabb hűmérséklet elviselésére való farmer alatt a sok mozgástól határozottan megizzadt.
Mialatt nadrágja a bokája felé tartott, Tia felhevült, enyhén gőzölgő teste mind nagyobb felületen érintkezett a hűvös levegővel és lábain libabőr szaladt végig. Lemeztelenített, világos bőrén több heg éktelenkedett, köztük egy igazán nagy, tépett szélű forradással. A jobb combartériához veszélyesen közel keletkezett sérülés több kisebb társával együtt egy stilizált, tövises indák szövedékére emlékeztető, fekete tetoválásban bújt meg. Ez a kiterjedt rajzolat körbe tekergett a lány jobb lábán, alulról kiindulva egészen combja felső részéig.
XI.
Mielőtt Marcus belekezdett volna a rituálé következő szakaszába még fel kívánta mérni, hogy a vékony bugyi pontosan mennyit is tompít csapásain. Elengedte hát a farmert, melyet markolva addig Tia lábaival szkanderezett és bekukkantott az alsónemű jobb szára alá. Az indák csúcsainál található fedetlen bőrt inkább lehetett sötét rózsaszínűnek, mint vörösnek nevezni és a boxer alatt is hasonló volt megfigyelhető, bár valamivel világosabb árnyalatban.
– Mi a faszt csinálsz!? – harsant fel a hangját visszanyert lány, akinek figyelmét nem kerülte el a leselkedés. – Ilyen mocskosul tetszik, amit velem műveltél? Addig nézz még tudsz baz’ meg, mert most már tuti kurva élet, hogy kitépem a szemed és a lyukakba szarok!
A fiatal nőnek sikerült fájdalmas zöngéktől mentes, kemény és fenyegető hangnemet megütni, közben azonban erősen aggodalmas arccal figyelt hátrafelé. Látványosan elborzasztotta a tudat, hogy meggyötört hátsója és a férfi tenyere között most már csak a leheletvékony boxer áll. Az Igazság Keze úgy döntött, rá is erősít a lány balsejtelmére.
– Ez még csak bemelegítés volt. Nemsokára a feneked vörösebb lesz, mint a bugyid.
Szavai tökéletesen célba találtak. A férfi kezének emelkedése láttán Tia védekező állásba próbálta kapni néhány másodpercre a földön pihentetett lábait, de elkésett. Ő is felismerte tehetetlenségét és miközben szemével követte Marcus mozdulatát, pupillái teljesen kitágultak a rémülettől. Az inkvizítori tenyér végül feneke közepén landolt hangos csattanás és minden várakozását felűmúló kín kísérletében.
– Azt a picsa! – üvöltött fel fájdalommal telt, mély, állatias torokhangon a lány, ahogy fejét felkapva ívben megfeszítette a hátát és önkéntelenül a levegőbe rúgott néhányat.
Az iszonyatosnak ígérkező folytatás elől Tia minden addiginál elkeseredettebben próbált menekülni és lábait hangos döndüléssel a talajra tapasztotta. Sikerült is kitámaszkodnia és elsőre olyan elemi erővel ugrott meg, hogy majdnem kitépte magát a szorításból. A gigászi adrenalin löket hajtotta mutatvány során a lány csontjai jól hallhatóan recsegtek és ilyen szintű erőkifejtésre még egyszer nem is volt képes.
– Áhhhhrrráá! Dögölj meg! Áhhhrrrrrááááááá! Fffffrrrrhhhhhháááá! – ordibált az első néhány szúrós csapástól, aztán akaraterejét összeszedve ismét összeszorította fogait.
A teljes némaság ideje azonban ugyanúgy lejárt, mint a hosszabb beszédeké. Fenekelése szapora ritmusára a tolvajlány folyamatosan dühvel és fájdalommal átitatott nyögéseket, valamint összepréselt szájjal kiadott vad nyüszítéseket hallatott, miközben úgy rúgkapált, mint még soha. Korábban is alkalmazott módszereit váltogatva próbált védekezni és szabadulni, de mindhiába. A billogba áramló energia mennyisége folyamatosan emelkedett, ahogy Tia ide-oda ugráló hátsója egyenletes ütemben vörösödött. Marcus keze hangos csattogás kíséretében járt nyírkos bőrén és bugyiján, mozgásával pedig ugyan már lassabban, de továbbra is verejtéket termelt. A nedves fenekét érő ütések borzalmasan csíptek és a büntetését elkerülni képtelen lányon kezdett eluralkodni a kétségbeesés.
– Áááááááááhhhhhhhááááááá!
Hosszú percekig tartó nadrág nélküli fenekelésre volt hozzá szűkség, de Tiából kiszakadt az első tisztán fájdalmas, bűnhődő lelke mélyéről fakadó női sikoly. A dacos düh elmaradása romlott személyisége visszaszorulására utalt, Marcus pedig tudta, hogy a rituálé kezdi komolyan kifejteni hatását. A lány azonban nem adta ilyen könnyen magát és felsőtestét összepréselve erősen fogvatartója ball vádlijába harapott, pont a bakancs szára fölött. Következő néhány sikolyát már a farmer tompította és álkapcsa szorításának egészen rendkívüli erőt adott a gyötrelem. Marcus a fájdalom hatására ugyan erősen elfintorodott, de meg sem mozdította marcangolt lábát. Aprócska győzelmének Tia így nem láthatta jelét és a lehetetlen testhelyzet miatt a harapdálás sem folytatódhatott hosszabban. Pár másodperc után a lány engedni kényszerült és ismét levegőhöz jutva egy csapdába esett, sebesült nőstényoroszlánt idéző ordítást tört fel belőle.
– Rrrrrráááááhhhhrrrrrrááááhhhrrrráááá!
Ez után úgy összezárta a fogait, hogy Marcus azt várta, mikor hallja őket eltörni és ball kezét is szájára tapasztotta. Sikolyai ennek ellenére kihallatszottak, kapálódzása pedig egyre kevésbé tervszerűvé vált, ahogy szaporodtak benne a fájdalom kimozgására szolgáló oldalirányú és hátra rúgások. Fenekelése megmutatta, hogy Tia fájdalomtűrése bőven átlagos, de minden áron meg akarta fosztani kínzóját attól az örömtől, hogy szenvedni hallja vagy lássa. A lány ebbéli próbálkozásai eleve kudarcra voltak ítélve, de Marcus a fájdalom okozására sosem örömforrásként tekintett. Az pusztán a Tündöklő Fény szolgálatának részesze volt és ez a szolgálat jelentette a boldogságot minden igazhitűnek. Ahogy azonban a lány iránti haragja kezdett alábbhagyni, a szent küldetéstudat miatt érzett extázis hátterében megjelent valami furcsa, ismeretlen és határozottan kellemetlen érzés.
XII.
Függetlenül Marcus ez irányú preferenciáitól, Tia sikoltásai egyre fájdalmasabbnak tűntek, még a düh kiveszni látszott belőlük. Biztosan nem lehetett megállapítani, mert a harapdálás óta eltelt néhány percben a lány ismét elég hatékonyan tompította az általa keltett hangokat. Minden esetre a combok legfelső része színben már nagyon kezdett a bugyi árnyalatára hasonlítani ezért a férfi úgy döntött, elérkezett a következő fázis ideje. Abbahagyta a fenekelést és gerinc fölött megragadta a boxer széles pántját, Tiát viszont ezúttal nem sikerült úgy meglepni, mint farmerja elvesztésekor. Lefogott jobb kezével, amit addig csavargatva igyekezett kiszabadítani, erősen rámarkolt utolsó enyhet adó ruhadarabjára, combjához szögezve azt. A nyúlós anyagú bugyi egy része így gazdája fenekének közepénél nem csúszott lejjebb, de a ráncigálás során már mindenhova be lehetett látni.
– Neeeeem! – hangozott fel Tia rekedt kiáltása.
Szinte teljesen hátra is fordította kivörösödött arcát, amin a fájdalom és a félelem mellett a szégyenlősség erőteljes jeleit is fel lehetett felfedezni. Marcusnak az a határozott benyomása támadt, hogy a fenekét védő utolsó szövetdarab elvesztése nem rettenti meg jobban, mint borotvált nemi szervének meztelensége. Az Igazság Keze megszámlálhatatlan alkalommal látott már bűnösöket hasonlóan reagálni a rituálék során és korábban sosem gyakorolt rá semmilyen érdemi hatást. Akik ezt a büntetést kapták megérdemelték a sorsukat és a teljes kiszolgáltatottság érzésének kiváltása volt az alsónemű lehúzásának egyik célja. A folyékony áldás nélkül szabadon csapongó érzelmeivel viszont Marcus ezt ott és akkor másként élte meg.
Még régen az előírásoknak megfelelően könnyűszerrel figyelmen kívül hagyta, ha egy fogoly a szemérem jeleit mutatta, ez a bugyija lehúzásától nagyon zavarba jött Tia esetében egyszerűen nem ment. Marcust őszintén megdöbbentette, hogy még ennek a hitetlen, trágár, vad, parázna tolvajlánynak a Végtelen Sötétség által uralt szennyes lelkében is ott lakozhat az erényesség szikrája. Ilyesmit csakis valamilyen kifacsart morálitás tehetett lehetővé, megnyilvánulása azonban kizökkentette a férfit. Továbbra is követte a rituálé protokollját, de miközben újból nekiveselkedve kirángatta az alsóneműt Tia görcsös szorításából, úgy érezte, hogy tisztáznia kell az esetleges félreértéseket.
– A szándékaim és gondolataim tisztességesek és tiszták, nem kell attól félned, hogy erőszakot követek el rajtad. Mindez csak a büntetésed része, amivel a bűneid egy részéért vezekelsz. Térj le a Sötétség útjáról és fogadd szívedbe a Tündöklő Fényt! Ha így teszel még üdvözülhetsz és a szenvedésed biztosan nem lesz hiába való!
A férfi ösztönösen szerette volna megnyugtatni és a megváltás felé terelni a rég elveszett ártatlanságát veszélyben érző fiatal nőt, de az eleinte tudomást sem vett róla. A fogoly arccal előre, fájdalmasan nyöszörögve és fújtatva, teljes erejéből kapaszkodott a bugyijába és combjait is igyekezett úgy összezárni, hogy szeméremajkait eltakarja velük. Piros félgömbökké vált feneke és még sötétebb árnyalatú combbőre igencsak kellemetlenné tette ezt az erőfeszítést, de a Tia egyszerűen nem állhatta, hogy Marcus így lássa őt. Pár másodperccel a szentbeszéd vége után veszítette el a boxerért folytatott kötélhúzást és mikor alsóneműje is a lábai végén kötött ki, hátranézett. Az elkínzott arcon Marcus a mélységes felháborodás, valamint az undor olyan sajátos egyvelegét láthatta, amilyennel pályafutása során még sosem találkozott.
– Neked az …..fffff… tisztességes, hogy….. ffff…. elversz és a ….fffff…. pinámra csorgatod a ……fffff….. nyálad?! – sziszegte a fogait szívva, egyre indulatosabban. – Elbaszottabb vagy …fffff…. mint gondoltam te ….. fffffanatikus szörnyszülött! …ffff… Dugd fel magadnak a …ffff….. vallási baromságaidat, ….ffff…. meg a tisztességedet ….ffff…. a katedrális kurva nagy …ffff…. mécsestartójával együtt, …ffff.… aztán szopd le a .…fffff… Tündökl áááááááárrrrrrrrhhhhhhhhhhjjjjjííííííííí!
A fejét csalódottan csóválva Marcus egy erőteljes csapással félbeszakította a komolyan szentséggyalázónak szánt kirohanást és nem érte be ennyivel. Lábaival a talajon kaparva a fiatal nő azonnal elkezdett kapaszkodót keresni egy újabb csontroppantó kitörési kísérlethez, ettől viszont hátsója nagyon könnyű prédává vált. A két izomgolyó teljesen védtelenül marad és az összeszorított comboknak köszönhetően még szépen ki is emelkedett. Formás fenekével a tolvajlány biztosan sokakat csábított már bűnre, valamint erkölcstelen vágyai és céljai beteljesítésében is cinkosa lehetett, az Igazság Keze pedig kíméletlenül kimérte rá büntetését. Tia feszes, selymes bőrét bugyija alatt nem tarkították se hegek se tetoválások, de már az alsónemű eltávolítása előtt pipacspiros színben virított és a lórúgás szerű ütések fáradhatatlanul csattogtak rajta tovább.
A lány úgy érezte, mintha tüzes vassal vernék és kétségbeesetten sikítozott, mindennek ellenére egy kerek percig mégsem volt hajlandó megemelni vagy szétnyitni a lábait. Az elviselhetetlenné váló kín árja viszont az összes gátlását elmosta és egyszer csak a hiábavaló felkelési kísérletek helyett teljesen kitárulkozott, ahogy a férfi feje felé rúgott. Addigra nadrágja már a lábfeje végén járt és az erőteljes lendítéstől kicsapódva, gombjával majdnem kiverte Marcus szemét. A kellemetlen fogsor is megtalálta a kikezdett pontot, bár harapását egyre rövidebb ideig tudta csak fenntartani.
A rituálénak ebben a szakaszában a bűnös végre ízelítőt kaphatott az örök kárhozat gyötrelmeiből és az Igazság Kezét semmi sem tántoríthatta el attól, hogy ezt az élményt átadja. Marcus bugyival, valamint a jobb zoknival együtt lerántotta a levegőben csapkodó nadrágot és a háta mögé dobta. A poklok lángjai között reménytelenül csapdába esett, harcias lány teljesen szabaddá vált lábaival addig folytatta zavaró támadó rúgásait, még tudatos énjét teljesen el nem ködösítette a kín. Végül Tia már csak őrült módjára rúgkapált, a fejét rázta és Marcus farmerját, bakancsát, valamint a földet verte. Lefogott kezének újait is a feneke felé nyújtogatta miközben nagyjából a csapások ütemére teli torokból, fájdalmasan sikoltozott.
XIII.
Hiába csattogott Tia hátsóján gépiesen, egyenletes erővel Marcus keze, a lány fizikai teljesítő képessége határáig hajszolta magát és meztelen fenekelése kezdete után néhány perccel már vergődni is alig bírt. Hátrafogott haját átjárta az izzadság és nedves tincsei az arcára ragadtak mert rég nem foglalkozott fül mögé igazításukkal. Kiváló tüdőkapacitása ellenére a sok ordítástól hangja szinte teljesen elment, ennek pedig a férfi nagyon örült, mert az éles zajoktól visszhangzó raktérbe már lényegében megsüketült.
Egyszer csak Tia tekintete megakadt a fal mellé esett nyakláncon. Néhány szívdobbanásig megbabonázva figyelte az ékszert, aztán kiabálásába alig kivehető, de újra értelmes szavak költöztek.
– Segíts! ÁÁÁHHHÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ! Kérlek! ÁÁÁHHHÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ Segítség! ÁÁÁHHHÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ Gélet segíts! ÁÁÁHHHÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ! Gél! ÁÁÁHHHÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ! Gél! ÁÁÁHHHÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ! Gél, segíts! ÁÁÁHHHÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ Ments meg! ÁÁÁHHHÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ! Gél kérlek! ÁÁÁHHHÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ Ments meg! ÁÁÁHHHÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ!
Egyértelmű volt, hogy a lány józan eszét végképp mélybe rántotta a reményvesztettség és a fájdalom örvénye. Kérlelés közben szabad kezével úgy nyújtózkodott a nyaklánc irányába, mint egy fuldokoló, aki a megmentésére érkezők felé kapkod és lábaival tett néhány elrugaszkodási kísérletet, de ezek különösen erőtlenre sikeredtek.
Géletnek az egyik acélmacskát hívták, azt a lányt, akivel a bokszzsákos videón is edzettek. Belegondolva Marcusnak feltűnt, hogy a rövid nyomozás során talált képek némelyikén Gélet nyakában is nagyon hasonló láncot látott és Tia valószínűleg vele szerepelt legtöbbször együtt. A férfi figyelmét már felkeltette ez a bandatag, mert neve, kreol bőre, valamint mandulavágású szemei szigetvilági származásra utaltak és a birodalom központi tartományaiban a Megtisztulás előtt is kevés hozzá hasonlóval lehetett találkozni. Bár Gélettel inkább tűntek nagyon jó barátoknak, mint szeretőknek, kapcsolatuk rendkívüli mélységét mutatta, hogy végső elkeseredésében Tia őt szólította.
Segítség azonban nem érkezett és ahogy ez a lány számára is egyértelművé vált, Gélet szólongatása közben eleredtek a könnyei. A fájdalomtól addig is nedves volt a szeme, de egyszer csak mintha egy gát szakadt volna át, úgy robbant ki belőle a keserves zokogás. Az elfúló, rekedt hangú, szívszaggató sírás másodpercek alatt annyira felerősítette a férfi tudatában motoszkáló ismeretlen érzést, hogy az megakasztotta kezét a levegőben. Ekkor Marcus végre ráeszmélt, hogy szánalom kerítette hatalmába. Azért ismerte fel nehezen, mert fiatal kadét kora óta nem találkozott vele és kiképzése során kiirtották belőle, de feltámadásával minden mást háttérbe szorított.
Hirtelen nem alávaló bűnöst látott maga előtt, hanem egy fiatal lányt, aki a testét borító sérülések tanúsága szerint olyan szörnyű dolgokat kellett, hogy átéljen, amiket nem lett volna szabad. Egy nőt, akit megkeményítetek és igazi harcossá tettek ezek a tapasztalatok, de egyúttal a bűn útjára is terelték, az ezért járó büntetése pedig iszonyú súllyal nehezedett rá. Visszagondolva lehetségesnek tűnt, hogy Tia őszinte jószándékból próbált neki tanácsot adni a Csíkosnak szánt magyarázat ügyében és nem kizárólag a fenekelés elkerülésén járt az esze. Lehet neki a Végtelen Sötétség által meg nem rontott, valódi lelkiismerete, ami bántotta volna, ha Marcust azért nyúzzák meg, mert elengedte? Még a lány vidám képei is eszébe jutottak és mély keserűség töltötte el, hogy azt az oldalát sosem ismerheti meg. A rendben kapott gépészeti kiképzést és Marcust minden motoros masina működése érdekelte, bár kíváncsiságát addig csak korlátozott mértékben elégíthette ki. A sportmotorokról Tia biztosan sokkal többet tudott nála és közös érdeklődésükből kiindulva talán még barátok is lehettek volna?
A csapongó érzelmeken, valamint elszabadult gondolatokon azonban a férfi inkvizítor énje gyorsan úrrá lett és az átéltek hatására szinte megfagyott ereiben a vér. Hogy fordulhatott az elő, hogy az Igazság Keze szimpátiát és szánalmat érezzen egy hitetlen bűnös iránt? Hát tényleg ennyire elkorcsosult és mélyre süllyedt néhány hónap alatt? Számtalanszor hallotta már a kezétől bűnhődő bűnösök sírását, Tiáé miért gyakorolt rá ilyen hatást? Lelki szilárdsága tényleg ennyire függött a folyékony áldástól? De akárhogy is próbált, egyszerűen nem bírt újra lesújtani a lányra, mert az egyre halkuló zokogás táplálta szánalom határozottan és elpusztíthatatlanul befészkelte magát.
Tiának addigra már pityeregni is alig maradt ereje és ez egy problémára hívta fel az érzelmeivel viaskodó férfi figyelmét. Bár a büntetés elfogadására vonatkozó esküjét megszegte, Marcus továbbra is el akarta engedni fogját. Az inkvizítorok rituáléi gyakran tartottak a bűnösök eszméletvesztéséig, de ha ez Tiával is megtörténik, ki tudja mikor tér magához. A szállítmány máris késett és egyszerűen nem volt idő és lehetőség egy ájult tolvajt őrizgetni. Sőt, a túlerőltetés akár halálos is lehetett és Marcus szánakozó énje borzalmasnak találta a gondolatot, hogy a lány ilyen fiatalon, a bűnbocsánat esélye nélkül elkárhozzon.
XIV.
Végül úgy határozott, hogy lezártnak tekinti a büntető rituálét és lecsúsztatta öléből még haloványan eszméletén lévő fogját, aki hassal a padlóra esett és eltartott neki néhány másodpercig mire felfogta, mi történt. Felállni, vagy odébb kúszni nem tudott, de miközben arcával a porban folytatta a halk sírást, bal kezével eltakarta szeméremtestét és jobbjával tapogatni kezdte meggyötört hátsóját. Többször találkozott olyan amatőrökkel, akik számára a fenekelés kimerült egyetlen pont csapkodásában, de velük szemben Marcus profi munkát végzett és beváltotta ígéretét. A lány egész feneke, combjai legfelső részével együtt a bugyijánál is sötétebb vörös színben pompázott és iszonyúan csípett. A szélfuvallatnál komolyabb érintés vagy a lábak szinte bármilyen mozgása a fájdalom jelentősen felerősödését okozta, ezért Tia csak rendkívül óvatosan mert hátra nyúlni.
De Marcus is nagyon leharcoltnak érezte magát. A rúgások, ütések helye még mindig sajgott, szinte olyan volt, mintha egy nagy bottal jó alaposan körbe verték volna. A lány fogai nadrágon át is vért serkentettek és tudta, hogy az arcán több komoly véraláfutás fog keletzeni, leginkább a homlokán. Az első összecsapásban találatot kapott orra már elég jól be is dagadt, feje pedig folyamatosan hasogatott. A borotvapenge nyoma szintén fájt és a birkózás sem tett jót neki. Mindennek tetejébe azt is be kellett látnia, hogy fizikuma sem a régi és Tia féken tartása sokat kivett belőle. Ha viseli az inkvizítorok sisakkal kiegészített és páncélozott harci öltözetét, sérülésmentesen megússza, de legalább 10 évvel fiatalabbnak kellett volna lennie ahhoz, hogy ne érezze meg érdemben az erőpróbát. Ezért aztán miközben fogja a földön szipogott fenekét dédelgetve, Marcus a dobozon ült egy ideig és légzőgyakorlatokat végzett, aztán öregesen, nagy nehezen felállt, hogy kinyújtóztassa magát.
Ahogy a benne tomboló adrenalin áramlása lecsendesült és a billog töltődése abbamarat, a férfi már sokkal kevésbé látta tisztán maga előtt a következő lépést. Ha az inkvizíció veszi őrizetbe, Tiára szállítás előtt visszarángatják erkölcstelenül feszülő farmerját és úgy kötözik ki, hogy útban egy rendház felé csak akkor ne a földön üljön, ha folyamatosan kitolja magát. Érkezése után hónapokig újabb büntető rituálék sorozata várt volna rá, mielőtt minden bizonnyal kivégzik egy inkvizítor megtámadásáért. Csakhogy, miként arra a tolvajlányt oly bosszantóan rátapintott, Marcus már nem volt a rend tagja és annak szabályai sem kötötték. Mindennek ellenére a billog éledésének köszönhetően teljes bizonyossággal tudta, hogy a Tündöklő inkvizítoraként tekint rá és akarata szerit cselekedett, mikor megbüntette a fiatal nőt. De hogy mit vár el tőle ezek után istene, azt elképzelni sem tudta.
Órájára nézve viszont érzékelte, hogy egyre jelentősebb késésben van a szállítmánnyal, ami létfenntartása szempontjából kiemelkedő jelentőséggel bírt, így nem elmélkedhetett tovább tétlenül. Úgy döntött Tiát útközben engedi ki és bár átfutott az agyán, de végül mégsem vitte rá a lélek, hogy nadrágja felhúzásával tovább sanyargassa a lányt. Azt sem akarta azonban, hogy esetleg bosszúból kárt tegyen a szivarokban ezért jobb kezének csuklóját az egyik padlóba süllyesztett fémkarikához erősítette gyorskötözővel. Ahogy újra megragadták, a halkan zokogó fiatal nő gyengén megpróbált ellenállni. Ez csak jelképes gesztusnak tűnt és teste mozdulatlan maradt, még bal kezét sem emelte el a combjai felső része fölül. Fogja biztosítása után Marcus összeszedte a dolgait és a földön fekvő bőrkabátból táskájába tette a lány mobiltelefonját, hogy nyomon követhesse általa az Acélmacskák kommunikációját. A raktérben ezzel végzett és a lámpát lekapcsolva óvatosan kinézett a szabadba, ahol teljes csönd fogadta. Az autóból minden bizonnyal szűrődött ki ricsaj, de a jelek szerint erre senki sem figyelt fel, vagy ha mégis, hát a pokoli sikolyok hallatán jobbnak látta odébb állni. Az ajtó alatt érintetlenül hevert a lopott holmikkal teli táska és ennek begyűjtése közben a holdfény megcsillant Tia elejtett pillangókésén is.
XV.
Majdnem egy óráig tartott az út Wilburg határáig, mert rakományára tekintettel Marcus nagyon óvatosan és elég lassan vezetett az iparnegyed rossz útjain. A várostábla mellett egy romos benzinkút állt, melyet ugyan jól benőt a növényzet, de repedezett beton borítású parkolója a főútról megközelíthető maradt. Erre a félre eső, de biztonságosnak mondható helyre hajtott be a férfi, majd hátra ment kinyitni a raktérajtót, amit indulás előtt ismét rögzített. A gyorskötözők elvágása során furcsa hang ütötte meg a fülét, ezért óvatosan nyitott be és zseblámpájával oda világított, ahol a lányt hagyta. Tia azonban elszabadult és már az ajtó felé fordulva a raktér közepén hagyott dobozon hasalt csukott szemmel. Kabátját felhúzta, nadrágját alteste alá gyűrte és lábait kis terpeszben úgy tartotta, hogy térdei elérték a talajt. Nyitott konzervek hevertek körülötte, melyeket minden bizonnyal a részben szétcincált kartondobozból vett ki és mikor Marcus rányitott, a lány ananászlével átáztatott bugyijával épp vörös hátsóját simogatta óvatosan. A fenekelés után maradt égető fájdalom enyhítésére nagyon hatékonynak tűnt ez a hűsítő borogatás, mert Tia berekedt hangján olyan kéjes nyögéseket hallatott, mintha épp egy jól sikerült szexuális együttlétben venne részt. Annyira lekötötte a megkönnyebbülés, hogy csak akkor vette észre közönségét, mikor a zseblámpa fénye közvetlenül rávetült.
Erre a megzavart fiatal nő kinyitotta kisírt szemei és fájdalmasan sziszegve, szenvedő, űzött ábrázattal feltápászkodott a dobozról, hogy biztonságosabb helyre meneküljön. Görnyedt testtartásban, de egészen elképesztő sebességgel a raktér belsejébe hátrált, nagyon ügyelve rá, hogy az ágyékához szorított nadrágokkal folyamatosan eltakarja legintimebb részét. Út közben arckifejezése átalakult és a sarokban megállapodó lányból már csak úgy sugárzott a dühös, dacos elszántság. Egy olyan ember megkínzott, mégis rendíthetetlen tekintetével meredt egyenesen fogvatartója szemébe, aki tudja, hogy szörnyű halált fog halni, de mindent felülmúló élni akarással kész a végsőkig küzdeni ez ellen. A tőle tehető módon Tia harci állásba is helyezkedett. Bár mozgásából kiveszett a ruganyos kecsesség és ananászlétől csatakos lábaival sokkal kevésbé tűnt veszélyesnek, mint korábban, de mellkasa elé emelt jobb kezében éles konzervfedelet tartott. A férfinak nem voltak kétségei a felől, hogy a ball kézzel szemérmesen magához szorított ruhacsomóban is rejteget még legalább egy éles fémdarabot.
Inkvizítor énjének rosszallása ellenére Marcusban tisztelet ébredt a lány iránt. Az Igazság Keze által elfenekelt bűnösok többsége órákig megmozogni sem bírt, Tia azonban aktívan kihasználta az egyedül töltött időt. A karnyújtásnyi távolságra maradt konzervek segítségével elvágta a kezére tett gyorskötözőt, evett és ivott, összeszedte a ruháit, majd el is látta magát. Grimaszaiból, hajlott testtartásából és enyhén remegő lábaiból látszott azonban, hogy nehezére esik állva maradni és kidolgozott farizmainak minden rezdülésére vissza kell nyelnie egy sikolyt. Nyaklánca becipzárazott kabátján kívül lógott és felemelt jobb kezével ösztönösen ennek végét morzsolgatta, hogy további erőt merítsen általa.
– Kibaszott szadista rohadék! Ha idejössz felszabdallak! – üvöltötte el magát szinte tébolyult, fátyolos hangon a fiatal nő. – A szájbakúrt haverjaidat is! Hallájátok! Széttéplek titeket a gecibe! Tia Volárddal nem baszakodtok! Én nyúzom meg azt, aki megpróbál hozzám érni! Azt a buzeráns Csíkost is, ha ide meri dugja a pofáját! Világos voltam, mocskok!? Takarodjatok a közelemből!
Tia szavai és gesztusai arra utaltak, hogy súlyosan eltévelyedett személyisége sértetlen maradt, így a rituálé nem segítette elő lelki fejlődését. A végtelenül makacs tolvajlány még fenekelés közben sem könyörgött kegyelemért és semmilyen igény nem ébredt benne a bűnbocsánatra. Nyilvánvalóan csak azt bánta meg, hogy elkapták. Viszont azt nagyon. Bár pszichológiai értelemben is sikerült felkelnie a padlóról és készen állt egy újabb összecsapásra, az elszenvedett súlyos megrázkódtatás nem csak fizikai nyomot hagyott rajta. A félelmét elnyomó düh, ami szinte folyamatosan legmeghatározóbb érzelme volt, mélységes, zsigeri gyűlöletté alakult át. Zöld szemeiben könyörtelen, gyilkos tűz lobogott és Marcus egész biztos lehetett benne, hogy szert tett egy újabb halálos ellenségre.
A felismeréstől elméjének egy sötét zugából előtolakodott az a gondolat, hogy valójában miért is akarja szabadon ereszteni fogját? Többi rosszakarójával ellentétben a lány látta az arcát és veszélyes lehet, amennyiben valahogy túléli Csíkos haragját. Tia erősen rúgni biztosan nem tudott és Marcus néhány vágás árán, de képesnek tartotta magát arra, hogy ismét legyűrje. Aztán egy gyors mozdulattal kitörheti a nyakát. Még csak nem is szenvedne….
Ezeket a gondolatokat azonban a Végtelen Sötétség sugallta és a férfi azonnal el is utasította őket. Szánakozó oldala ismét a lány túlvilági sorsa miatt kezdett aggódni és a renden kívüli egyszerű hívők számára súlyos bűnnek számított megölni egy másik embert. Csíkos is elvégezhette volna helyette a piszkos munkát, csakhogy lényegében a lánnyal kötött megállapodás teljesült: Tia rávilágított a raktáron áthaladó szállítmányok biztonsági hiányosságaira és a lopásért is megkapta a büntetését. Még ha nem is pont azt, amiben eredetileg megegyeztek. Így aztán helytelennek tűnt nem elengedni a fiatal nőt, még úgy is, ha ez később visszaüthet. A Tündöklő Fény tanítása szerint az erényes út általában a göröngyösebb és Marcus az elveit nem rendelhette alá személyes biztonságának.
– Nincs itt rajtunk kívül senki más, most szabadon távozhatsz. Viszont a lopott holmik és a tolvajszerszámod maradnak. – mondta végül egy kis gondolkodás után a férfi, Tiát azonban ez nem győzte meg.
– Ennyire hülyének nézel te perverz görény!? Hazudsz!
– Már említettem, hogy nem szokásom hazudni. Talán ott akarsz gyanakodni és acsarogni egész este? Gyere már!
Bátorítás gyanánt Marcus szélesre tárta mindkét ajtószárnyat és jó pár lépést hátrált az autótól, de közben szemmel tartotta a lányt, aki a konzervtetőt előre szegezve szép lassan nekiállt kifelé araszolni. A szabadságba vezető zavartalan út vonzotta Tiát, mint molylepkét a lámpafény, felébresztve benne a túlélés elveszettnek hitt reményét, viszont óvatossága sem hagyott alább és folyamatosan a férfit, valamint az éjszaka árnyait figyelte. A raktér közepén heverő magas szárú sportcipőjét a bejárat melletti párjához rúgta, mikor pedig odaért hozzájuk, papucs módjára beléjük lépett, ezzel azonban bizonytalan mozgása még rosszabb lett. Kénytelen volt megoldani a problémát, így óriási lélegzetvétel kíséretében sarkait felemelve kissé behajlította a térdeit. Ügyességének köszönhetően, újait használva gyorsan elrendezte lábait a cipőkben, de az igencsak fájdalmas mozdulattól arca teljesen eltorzult és kivörösödött. Miután zihálva nagyjából felegyenesedett, egy pillanatra megpihent majd vánszorogva ismét elindult. Marcus folyamatosan tartotta tőle a távolságot, de kérdésesnek tűnt, hogy ilyen állapotban meddig fog Tia szerencsétlenkedni a platóról lejutással. A szállítmány további késésének minden perce gondot jelentett és az egyre türelmetlenebb férfiban még az is felmerült, hogy egyszerűen elkapja és kihajítja a lányt. Ezt azonban gyorsan elvetette, mert Tia minden ilyen jellegű közeledést az élete elleni támadásként értelmezhetett és egy újabb fájdalmas sérülésekkel járó harc Marcusnak sem hiányzott. Meg aztán érdekelte is, hogy mire jut egyedül a fiatal nő és nem szívesen fosztotta volna meg ismét a cselekvési szabadságától.
Az ajtóban Tia megtorpant egy pillanatra, aztán állkapcsát összepréselve leugrott a platóról. Földetéréskor ösztönösen behajlította a lábait, amitől egy kosár kígyót idéző hangon felsziszegett, egyensúlyát azonban megőrizte és távolodni kezdett a teherautótól. Pontosan ismerte a helyet, mert félig hátrálva egyenesen a sötét bozótosban megbúvó rom felé vánszorgott, de közben le nem vette volna a szemét Marcusról.
– Ezeket ne hagy itt! – kiáltott korábbi foglyának a férfi, mielőtt még elnyelték volna a bokrok, aztán utána dobott egy kis csomagot.
A lány konzervfedőt tartó kezével reflexből elkapta a nagy sebességgel felé repülő tárgyat majd leplezetlen döbbenettel bámulta a szigetelő szalaggal összekötött telefonját, pillangókését és borotvapengéit.
– Meg kell tudnod védeni magad, még biztonságos helyre nem kerülsz. – válaszolt a fel nem tett kérdésre Marcus. – Mr. Thaall megbocsátónak vagy visszafogottnak semmiképp sem nevezhető ezért bölcsen tennéd, ha gyorsan szólnál Géletnek, a többi acélmacskának és mindenki másnak, akivel csak jóban vagytok, hogy meneküljenek még tudnak.
A lány nem reagált a figyelmeztetésre, csak zavart és ellenséges tekintettel eltűnt az ágak között. Távozása után a férfi ellenőrizte a szivarokat és mikor ezeket rendben találta, ismét rögzítette a raktérajtót. A gyorskötözők felszerelése közben érintőképernyőn pattogó gépelés távoli zaja ütötte meg a fülét, bizonyítva, hogy a Tia már neki is állt intézkedni.
Ahogy Marcus beült a volán mögé, még felrémlett benne a lány didergő, félpucér alakja. Ennyire hiányos öltözékben, konzervéltől és izzadságtól nedvesen valamilyen meghűléses betegség összeszedését borítékolni lehetett. Ezt biztosan ő is tudta, de farmerját még a lábaira is csak szőrnyű tortúra árán húzhatta fel, az pedig, hogy parázsként izzó fenekén elviselje, egyszerűen elképzelhetetlennek tűnt. A férfinak eszébe jutott, hogy mivel ő a sofőrfülkében tud magának fűteni, esetleg odaadhatná a pulóverét Tiának, inkvizítor énje azonban gyorsan elhessegette ezt. A javíthatatlanul bűnös tolvajlánnyal már így is kesztyűs kézzel bánt, további sorsát a Tündöklőre bízta.
Marcus folytatta útját, de alig bírt a vezetésre figyelni, mert a gondolatok vadul száguldoztak benne. A büntető rituálét követő hagyományos imádságok mormolása korábban teljesen lekötötte, Tia távozásával viszont régi és új énjének konfliktusa előtérbe furakodott. Úgy érezte, meghasonlott önmagával, amit szabadon garázdálkodó érzelmei tovább súlyosbítottak. A Tündöklő útjai közmondásosan kifürkészhetetlenek voltak és a történteken még sokat kellett elmélkednie, de egyvalamit tisztán látott: Inkvizítor billogja jól feltöltődött, bizonyítva, hogy istene különösen becsben tartja és joggal nevezheti magát továbbra is az Igazság Kezének.